You need to sign in or sign up before continuing.
Take a photo of a barcode or cover
challenging
emotional
reflective
slow-paced
Plot or Character Driven:
A mix
Strong character development:
Yes
Loveable characters:
Yes
Diverse cast of characters:
Yes
Flaws of characters a main focus:
Complicated
challenging
reflective
medium-paced
Plot or Character Driven:
A mix
Strong character development:
Yes
Loveable characters:
Yes
Diverse cast of characters:
No
Flaws of characters a main focus:
Yes
Long, but worth reading! Surprisingly loveable characters. For a classic or western literature, there were also surprisingly complex and interesting female characters.
reflective
slow-paced
Plot or Character Driven:
A mix
Strong character development:
Yes
Loveable characters:
No
Diverse cast of characters:
No
What can one say about War and Peace that hasn't already been said? Probably the most ambitious book ever written, the sheer scope of it boggles the mind. The humanity embedded into the epic events is nothing less than brilliant. Tolstoy stands on an island, alone.
I finished War and Peace.
I FINISHED WAR AND PEACE!!!
Epilogue part 1:
I FINISHED WAR AND PEACE!!!
Epilogue part 1:
I just cant finish this... going to try the audio version next
adventurous
reflective
slow-paced
adventurous
emotional
tense
medium-paced
Plot or Character Driven:
Plot
Strong character development:
Yes
Loveable characters:
Yes
Diverse cast of characters:
No
Flaws of characters a main focus:
Yes
Tök jól olvasható szöveget írni, ahol pörögnek az események, hogy csak úgy repül, mégpedig 1600 oldalon: menő.
(Makai Imre-féle változat, részben franciául, de mivel tanulom, nagyon jó gyakorlás volt próbálni minél többet megérteni a magyar változat olvasása előtt.)
Olyan betűtípust használni a nyomtatáshoz, amelyben nincs ö-ő: nem menő.
Elütéseket benne hagyni: nem menő.
Két darab csinos féltéglában elhelyezni ezt a szöveget, hogy ne lehessen utazás közben olvasni: nem menő.
Összevissza utalgatni ugyanarra az emberre: nem menő.
Egyszer francia keresztnéven, aztán az orosz vezetéknevén, orosz keresztnéven, orosz kinek a kicsodája vezetéknéven, második néven, valamelyiknek valami qrvára nem hasonlító becézésével...
Család- és viszonyfát (medvéstül) böngészni: menő
(és eleinte szükséges, aztán fel lehet adni, pár mondaton belül kiderül. Vagy nem, akkor meg kit érdekel.)
Eleinte kifejezetten ellenszenves figurát nagyon megszerettetni: menő.
Az utolsó 300 oldalrakinyírni Andrejt, miután már párszáz oldal óta folyamatosan drukkoltam nekik. Aztán mindjárt a 16 éves gyereket, Petyát is. : nem menő.
Hát ki tesz ilyet? Itt úgy voltam, hogy most már olvassa, akinek két anyja van.
Az epilógusban bedobni egy 7 évvel későbbet: nem menő.
Ezek már nem ugyanazok a szereplők, az újabbakhoz semmilyen érzelem nem fűz, a régebbi veszteségeket nem volt idő feldolgozni.
Az utolsó 50 oldalon pet peeve-et fejtegetni: nem menő. (Kedvem lett volna kikapni Victor Hugo kezéből azt a k. nádfonatú széket*, és tarkón bszni vele drága Tolsztojt. Hát mi a fene bajuk volt ezekkel a hülye fejtegetésekkel? Igen, értjük, ragyogó elméleted van arról, hogy a történelmet a szükségszerűség irányítja, nem pedig az egyének, ahogy a lesajnált történetírók állítják. Ezt már többször kifejtetted közben is, szerencsére csak a vége felé. De a legvégére még 50 oldal kizárólag erről? Egy darab gondolatról. Félúton egy ha ez így lenne, most megállhatnánk-megjegyzéssel... Miért?!)
Összességében azért a Háború és béke: menő.
*A Nyomorultakból, ahol már a harmadik szobában fedezett fel ilyeneket, pedig az előző kettőben sem volt érdekes.
(Makai Imre-féle változat, részben franciául, de mivel tanulom, nagyon jó gyakorlás volt próbálni minél többet megérteni a magyar változat olvasása előtt.)
Olyan betűtípust használni a nyomtatáshoz, amelyben nincs ö-ő: nem menő.
Elütéseket benne hagyni: nem menő.
Két darab csinos féltéglában elhelyezni ezt a szöveget, hogy ne lehessen utazás közben olvasni: nem menő.
Összevissza utalgatni ugyanarra az emberre: nem menő.
Egyszer francia keresztnéven, aztán az orosz vezetéknevén, orosz keresztnéven, orosz kinek a kicsodája vezetéknéven, második néven, valamelyiknek valami qrvára nem hasonlító becézésével...
Család- és viszonyfát (medvéstül) böngészni: menő
(és eleinte szükséges, aztán fel lehet adni, pár mondaton belül kiderül. Vagy nem, akkor meg kit érdekel.)
Eleinte kifejezetten ellenszenves figurát nagyon megszerettetni: menő.
Az utolsó 300 oldalra
Hát ki tesz ilyet? Itt úgy voltam, hogy most már olvassa, akinek két anyja van.
Az epilógusban bedobni egy 7 évvel későbbet: nem menő.
Ezek már nem ugyanazok a szereplők, az újabbakhoz semmilyen érzelem nem fűz, a régebbi veszteségeket nem volt idő feldolgozni.
Az utolsó 50 oldalon pet peeve-et fejtegetni: nem menő. (Kedvem lett volna kikapni Victor Hugo kezéből azt a k. nádfonatú széket*, és tarkón bszni vele drága Tolsztojt. Hát mi a fene bajuk volt ezekkel a hülye fejtegetésekkel? Igen, értjük, ragyogó elméleted van arról, hogy a történelmet a szükségszerűség irányítja, nem pedig az egyének, ahogy a lesajnált történetírók állítják. Ezt már többször kifejtetted közben is, szerencsére csak a vége felé. De a legvégére még 50 oldal kizárólag erről? Egy darab gondolatról. Félúton egy ha ez így lenne, most megállhatnánk-megjegyzéssel... Miért?!)
Összességében azért a Háború és béke: menő.
*A Nyomorultakból, ahol már a harmadik szobában fedezett fel ilyeneket, pedig az előző kettőben sem volt érdekes.
Graphic: War
Moderate: Child death, Death
emotional
reflective
sad
tense
medium-paced
Plot or Character Driven:
A mix
Strong character development:
Yes
Loveable characters:
Yes
Diverse cast of characters:
No
Flaws of characters a main focus:
Yes
slow-paced