Scan barcode
elaineb_reads's review against another edition
3.75
kismazsola's review against another edition
5.0
Továbbra is LibriVox és Elizabeth Klett. <3 Mint közben kiderült, ez egy amerikai könyv, de mivel az évszázad stimmel (19. század), egy percig sem bántam – habár az elsődleges célom angolszász klasszikusokat olvasni. A wikipedia tanúsága szerint Elizabeth Stuart Phelps (bár ez egy írói álnév, de az most mindegy) egy a kora szellemiségét jóval megelőző, feminista nő volt, aki mindig aktívan kiállt nézetei mellett. Így például égetett fűzőket, majd később az állatvédelem terén is kampányba kezdett. Emellett viszonylag termékeny író is volt.
A könyvnyitó nagy gondolatmenetnél leginkább csak pislogtam. Tudom én, hogy a temperamentumoknak az idő során rengetegféle csoportosítása alakult ki ugyanennyi rendezőelv mentén. De a fémekhez való hasonlításról még nem hallottam. Hát ezen is túlestem most már. Hihetetlen, mennyi fantázia van az emberi fajban. Ezek után egy kicsit okoskodós könyvre számítottam, de szerencsére nem lett igazam.
Szeretném leszögezni, hogy ez egy majdnem tökéletes könyv volt számomra (a vége nem ért fel szerintem az előzményekhez, az volt az egyetlen pici hibája). Röviden azt tudnám mondani, hogy az életről szólt, annak minden szép, keserű, könnyű, nehéz, soha meg nem álló folyásáról. Eleinte azt vártam, hogy egyfajta liberális Jane Austen-könyvet kapok, ahol nagyobb hangsúlyt kap a nő önálló boldogulása. És valami ilyesmi is volt az első harmada. Csak aztán volt még a maradék kétharmad. Phelps kifejezetten jól ír, néha a kor tudományos elméleteit is megismerjük, de leginkább szinte látható hasonlatokkal ragadja meg a környezetét, érzéseket, mindent a világban.
A főszereplőnk természetesen Avis (ez egy lánynév), akinek anyja korán meghalt, apja egyetemi professzor. Azonban hiába a tanultság, lánya önállóságra való törekvését nem igazán támogatja, nevetségesnek tűnik a szemében, hogy egy nő művész legyen. Mert Avis született művészlélek, ráadásul abból a fajtából, aki nagyon tudatos, racionális is. És szerencsére talpraesett és kitartó is. Nem egy sztereotíp nő. Olyannyira, hogy férjhez sem akar menni, és gyereket sem akar. Blaszfémia. Egyik részről mondhatjuk, hogy az a fene nagy amerikai individualizmus már ekkor mennyire látszik. Másik részről akkor még az optimumon innen volt a társadalom ezt a kérdéskört tekintve (mostanra meg talán az optimumon túl, de ez végtelenül szubjektív.) Phelps nagy bravúrja ez a karakter, aki természetesen fejlődik a történet folyamán, változik, kompromisszumokat köt, szenved. Megjelenik
Spoiler
a szerelem/szeretet témaköre; az anya, aki nem tud örülni gyermekének, nem is érti, és egyébként is miért sír már megint?!; a hűtlen férj, megtört bizalom; és visszaszerzett boldogság.Ui.:Nagy bánatom viszont, hogy ez a könyv nincs magyarul. Nem magam miatt, de így hogy ajánljam másoknak?
wolfsonarchitect's review against another edition
4.0
sabregirl's review against another edition
3.0