Take a photo of a barcode or cover
3.64 AVERAGE
3.64 AVERAGE
challenging
funny
slow-paced
Plot or Character Driven:
Character
Ebben a könyvben minden van. De tényleg, minden. Van vers, van dráma, van próza, annak számtalan stílusa. Van számla és kotta, hirdetés és hírek, szalagcímekkel. Van születés, van temetés. Van flört és van szex. Van kisgyerek és kisbaba, lelkész és matróz(?), tudomány és vallás(ok), férfiak, nők és sírásók. Politika és művészet, lábujjköröm-szagolgatás, Shakespeare-elemzés, sorban állás, kocsmázás, evés és ivás, könyvkatalógus és katekizmus.
Lomb Kató könyve közben kezdtem olvasni, így nem rettentett el a francia, német, latin, olasz szöveg, csak az volt a furcsa, hogy nincs benne orosz és kínai. Nem árt, ha az ember kicsit nyelvbuzi (nincs erre jobb szó?) a soknyelvű poénokhoz (volt, hogy nem győztem elfojtani a vigyorgást a metrón).
(Az amúgy megvan, hogy Bloom magyar? Sőt, „[a] helytörténészek kiderítették, hogy az 1800-as évek közepén valóban élt [Szombathelyen], a mai Fő tér 41. szám alatti házában egy Blum nevű család. E család leszármazottja volt egy bizonyos Virág Lipót, aki Triesztben került kapcsolatba James Joyce-szal.” http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/13582/pecseteles_guinness_ir_kocsmazene-a_22_bloomsday_reszletes_progr/)
Joyce mesterien bánt az angol nyelvvel. Nem tudom, mit tud ebből (és az egész zseniből) visszaadni a fordítás. (Talán el kéne olvasnom magyarul is :P) Amikor a szavak hangzása tökéletesen visszaadja azt, ahogy a tenger hullámai megtörnek a parti sziklákon, amikor egy szövegrész csupa egy szótagú szóból áll, vagy amikor éppen kétszer húsz oldalon keresztül semmilyen központozás nincs, még aposztróf sem (így lett az e-könyvben I'll helyett 111…), amikor pöszén ír, amikor a zenéről szóló résznek olyan ritmusa, dallama van, mintha az maga is zene lenne, abban lubickolni lehet.
Nem egészen értem, hogy miért Virginia Woolf a stream of consciousness, az egy átlagos nap átlagos történései közben kalandozó gondolatokból összeálló regény nagy alakja a Mrs. Dalloway című művével, amikor az három évvel később jelent meg, mint az Ulysses. Részemről azon végig nagyon szenvedtem. Itt az első fejezeten kell átvergődni, amíg kijutunk abból a szörnyű toronyból. Utána egy kifejezetten élvezhető, sokszor nagyon szórakoztató olvasmány lesz.
Nagyon élveztem a Shakespeare-elemzést, az egészen végigfutó nyelvi brillírozást (a 'lelemény' ide nagyon kevés), a humort, a játékot, az eredetiséget. Az ilyen ötletes kísérletezést akkor is díjazom, ha egyébként az eredmény számomra nem élvezhető, de ezt nagyon megszerettem.
Nem mondom, volt, amikor igencsak felszaladt a szemöldököm (lásd az abszintos tripet a bordélyban), és a paródiáknak is csak az emészthető részén tudtam jól szórakozni, de az egész, a nehezen leküzdhető és a fergeteges részekkel együtt, fantasztikus. Nem kell félni a sok oldalas mondatoktól sem, egy nő gondolja, úgyhogy (természetesen?) sokkal egyszerűbb a szöveg, mint addig bárhol.
Amikor nagyon sokan összegyűlnek egy eseményre (kivégzés), már a kitört verekedés leírása is olyan szórakoztató, mint például Rejtőnél, de a meghívott külföldi vendégek nevein kész voltam (Pokethankertscheff, Commendatore Bacibaci Beninobenone, stb). Vagy milyen zseniális, amikor kérdés-felelet formában bontakozik ki előttünk a történet (bajuszbögréstül)! Olyan mainak tűnő (vagy ma is érvényes) megoldásokat találtam, mint például egy eseménysor megmutatása több különböző nézőpontból egymás után (ezt filmekben pl nagyon szeretem), vagy az „It. Is. True.” hangsúlyozás. Vagy a többször és többféleképp megjelenő szex. A nő szájába adva (pardon) a legobszcénebb. Nem csoda, hogy száz (95) évvel ezelőtt betiltották.
Minden benne van. Minden, ami akkor tudható volt, amilyen írott forma létezett, ami kimondható volt, és az is, ami nem.
A formátumról: Először e-könyvben kezdtem olvasni, nem is lelkes amatőrök által készített változatot, hanem fizetőset, de végül szívesebben olvastam a nyomtatottat, a sokkal jobb tördelés és a jegyzetek miatt. Az eredeti, egészében 1922-ben megjelent szöveg volt egyébként mindkettő.
Nagyon komplex élmény volt.
Thank you, Mr. Joyce!
Spoiler
közös hugyozás, kerti budin kakálás (újsággal), menstruációs vér, férfi szőrzet,Lomb Kató könyve közben kezdtem olvasni, így nem rettentett el a francia, német, latin, olasz szöveg, csak az volt a furcsa, hogy nincs benne orosz és kínai. Nem árt, ha az ember kicsit nyelvbuzi (nincs erre jobb szó?) a soknyelvű poénokhoz (volt, hogy nem győztem elfojtani a vigyorgást a metrón).
(Az amúgy megvan, hogy Bloom magyar? Sőt, „[a] helytörténészek kiderítették, hogy az 1800-as évek közepén valóban élt [Szombathelyen], a mai Fő tér 41. szám alatti házában egy Blum nevű család. E család leszármazottja volt egy bizonyos Virág Lipót, aki Triesztben került kapcsolatba James Joyce-szal.” http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/13582/pecseteles_guinness_ir_kocsmazene-a_22_bloomsday_reszletes_progr/)
Joyce mesterien bánt az angol nyelvvel. Nem tudom, mit tud ebből (és az egész zseniből) visszaadni a fordítás. (Talán el kéne olvasnom magyarul is :P) Amikor a szavak hangzása tökéletesen visszaadja azt, ahogy a tenger hullámai megtörnek a parti sziklákon, amikor egy szövegrész csupa egy szótagú szóból áll, vagy amikor éppen kétszer húsz oldalon keresztül semmilyen központozás nincs, még aposztróf sem (így lett az e-könyvben I'll helyett 111…)
Spoiler
húsz oldal után van egy pont, valamint a legvégén. Közben bekezdések tagolják a szöveget mondatokra, de abból is csak nyolc vanNem egészen értem, hogy miért Virginia Woolf a stream of consciousness, az egy átlagos nap átlagos történései közben kalandozó gondolatokból összeálló regény nagy alakja a Mrs. Dalloway című művével, amikor az három évvel később jelent meg, mint az Ulysses. Részemről azon végig nagyon szenvedtem. Itt az első fejezeten kell átvergődni, amíg kijutunk abból a szörnyű toronyból. Utána egy kifejezetten élvezhető, sokszor nagyon szórakoztató olvasmány lesz.
Nagyon élveztem a Shakespeare-elemzést, az egészen végigfutó nyelvi brillírozást (a 'lelemény' ide nagyon kevés), a humort, a játékot, az eredetiséget. Az ilyen ötletes kísérletezést akkor is díjazom, ha egyébként az eredmény számomra nem élvezhető, de ezt nagyon megszerettem.
Nem mondom, volt, amikor igencsak felszaladt a szemöldököm (lásd az abszintos tripet a bordélyban), és a paródiáknak is csak az emészthető részén tudtam jól szórakozni, de az egész, a nehezen leküzdhető és a fergeteges részekkel együtt, fantasztikus. Nem kell félni a sok oldalas mondatoktól sem, egy nő gondolja, úgyhogy (természetesen?) sokkal egyszerűbb a szöveg, mint addig bárhol.
Amikor nagyon sokan összegyűlnek egy eseményre (kivégzés), már a kitört verekedés leírása is olyan szórakoztató, mint például Rejtőnél, de a meghívott külföldi vendégek nevein kész voltam (Pokethankertscheff, Commendatore Bacibaci Beninobenone, stb). Vagy milyen zseniális, amikor kérdés-felelet formában bontakozik ki előttünk a történet (bajuszbögréstül)! Olyan mainak tűnő (vagy ma is érvényes) megoldásokat találtam, mint például egy eseménysor megmutatása több különböző nézőpontból egymás után (ezt filmekben pl nagyon szeretem), vagy az „It. Is. True.” hangsúlyozás. Vagy a többször és többféleképp megjelenő szex. A nő szájába adva (pardon) a legobszcénebb. Nem csoda, hogy száz (95) évvel ezelőtt betiltották.
Minden benne van. Minden, ami akkor tudható volt, amilyen írott forma létezett, ami kimondható volt, és az is, ami nem.
A formátumról: Először e-könyvben kezdtem olvasni, nem is lelkes amatőrök által készített változatot, hanem fizetőset, de végül szívesebben olvastam a nyomtatottat, a sokkal jobb tördelés és a jegyzetek miatt. Az eredeti, egészében 1922-ben megjelent szöveg volt egyébként mindkettő.
Nagyon komplex élmény volt.
Thank you, Mr. Joyce!
Ulysses is one of those novels that cannot be summed up a few words, nor would I be foolhardy enough to try. It's a difficult read, but a very rewarding one. It (like O Brother, Where Art Thou) loosely takes after Homer's The Odyssey, but there are a ton of references from a various and sundry sources. The writing style is unique as it changes practically with each chapter. While it can be a slog sometimes, I found it was ultimately very well worth it.
learned more words here than during all three years of middle school! - - - that it took an undergraduate english course over charles dickens for me to finish ulysses again is an irony my professor chuckled at for a good two and half minutes.
challenging
funny
mysterious
reflective
slow-paced
Plot or Character Driven:
Character
Strong character development:
Yes
Loveable characters:
Complicated
Diverse cast of characters:
No
Flaws of characters a main focus:
Yes
challenging
slow-paced
Plot or Character Driven:
A mix
Strong character development:
Complicated
Loveable characters:
Complicated
Flaws of characters a main focus:
Yes
challenging
funny
reflective
slow-paced
Plot or Character Driven:
Character
Strong character development:
Complicated
Loveable characters:
Complicated
Diverse cast of characters:
No
Flaws of characters a main focus:
Yes
Despite this being considered a must read classic, I did not enjoy it at all. I found the language confused and over the top, the writing disjointed and chaotic and didn't connect with any of the characters on any level, nor did I really care what they were doing and why. As a result I found my mind wandering repeatedly as I waded through the miasma of the story that Joyce created, even after re-reading many sections and reading various summaries and notes for the book I still have very little idea what it was all about. And for me that is not what I want from a book, I want a book that flows, is coherent and doesn't require lots of homework just to be able to follow the story. For me this was not enjoyable in any way, shape or form and was ultimately a great disappointment. Try it if you must but you have been warned.
Ugh. Literary dick measuring competition is what this was. Hemingway, Eliot, Faulkner, Franzen, and Wallace were there, too, I'm sure. At least I can say I suffered it.
slow-paced
Plot or Character Driven:
N/A
Strong character development:
N/A
Loveable characters:
No
Diverse cast of characters:
No
Flaws of characters a main focus:
N/A