Reviews

Blue Iris: Poems and Essays by Mary Oliver

trudi's review

Go to review page

emotional hopeful inspiring lighthearted reflective medium-paced

5.0

norjana's review

Go to review page

inspiring lighthearted reflective relaxing medium-paced

5.0

seasized's review

Go to review page

4.0

so many poems i didn’t get  but the ones i did were so *chef’s kiss*.. i was thinking of leaving this unstared but the last poem (“Roses, Late Summer) changed my mind yet again. there are 10+ poems in here i hope to be returning to often, that’s worth four stars no? so. here.

stacyrenee's review against another edition

Go to review page

hopeful inspiring lighthearted reflective

5.0

daiinty's review against another edition

Go to review page

5.0

“Understand from the first this certainty. Butterflies don’t write books, neither do lilies or violets. Which doesn’t mean they don’t know, in their own way, what they are. That they don’t know they are alive—that they don’t feel, that action upon which all consciousness sits, lightly or heavily. Humility is the prize of the leaf-world. Vainglory is the bane of us, the humans.”

such a great read for a sunny spring afternoon. i’m definitely going to be on the lookout for more of mary oliver’s poetry.

notalotjust4evr's review against another edition

Go to review page

5.0

Gift from Anna :) My new favorite Mary Oliver collection… although I do have dog songs waiting on me so we’ll see! I love plants and i LOVE Mary Oliver!

bookwilted's review against another edition

Go to review page

reflective relaxing slow-paced

3.0

C'est pas mon recueil préféré de Mary Oliver, mais c'est toujours agréable de lire ses textes, ses réflexions sur la nature. 

kismazsola's review

Go to review page

5.0

Majdnem pontosan 3 hónapja volt, hogy sok egyéb más verses kötet mellett Mary Oliver egyik kötete is a kezembe került, és nagyon élveztem. Abszolút a tudattalan részemből tört fel az érzés, hogy egy kicsit megint elmerülnék a költészetében, a gondolataiban. mindenféle előzetes keresgetés nélkül esett a Blue Iris c. kötetre a választásom. Az a helyzet, hogy ez egy nagyon szép jó 1 óra volt, amit együtt töltöttünk.


Verseknél főleg szoktam érezni azt a késztetést, hogy hangosan olvassam fel, angol verseknél hatványozottabban. Bár a torkom kicsit fáj most már, egy percig sem bánom. Ezek a versek a természetről beszélnek, és néha ugyanilyen természetességről elemi érzeteket jelenítenek meg. A szavak pedig csak úgy gördülnek, miközben a képes kibomlanak a szemünk előtt. Az abszolút kedvencem ebből a kötetből a vízililiom képe, ami egy számomra egészen váratlan fordulattal vált a szomorúság metaforájává – kénytelen voltam egymás után legalább háromszor (f)elolvasni.


Az esszék is természetesen a természetről szólnak, ahogy az összes vers is. Nem vagyok egyébként egy nagy természetjáró. Tisztes távolságból vagyok csak jóban vele. Alig tudom egy-két növény nevét, ha valaki kitesz az erdőbe, biztosan elpusztulok. Ennek ellenére ez után a kötet után azt érzem, hogy menni akarok, most azonnal.


Mary Oliver erre az időre eljutott addig, hogy maga mögött hagyja az intellektus és a könyvek mindennél feljebb valóságát – talán az évekkel jön ez a bölcsesség. Vagy csak egyszerűen nem univerzális, inkább csak vélemény. Tartom azt az igen részi mondást, hogy arany középszer – lehetőleg mindig és mindenben. De az biztos, hogy jelenleg a természettől nagyon elfordultunk (statisztikai átlaggal számolva, senki ne vegye személyes sértésnek.) Ez a kötet is egy kedves figyelmeztető erre. És véleményem szerint igen jól összeválogatott.

puffalou's review

Go to review page

inspiring lighthearted reflective

5.0

gvillasenor19's review against another edition

Go to review page

5.0

Mary Oliver is the queen. She just gets me.