Take a photo of a barcode or cover
4.15 AVERAGE
4.15 AVERAGE
Nem kérdéses, hogy ez Gaskellfőműve. Akármennyire is szeretem, a [b: North and South|156538|North and South|Elizabeth Gaskell|https://i.gr-assets.com/images/S/compressed.photo.goodreads.com/books/1349633381l/156538._SY75_.jpg|1016482] sok szempontból a közelébe sem ér, inkább mondjuk az előszelének tekinteném.
Az egyik központi téma a regényben az osztálykülönbség. Molly Gibson, az orvos lánya abszolút középosztályba tartozik. Mint ilyen, van némi rálátása az arisztokráciára is, illetve a szegényebb részre is. Már az első pár jelenetben is nagy hangsúlyt kapnak az eltérések, amikor Molly 12 évesen elalszik az earl bálján. Aztán később a maga szókimondó módján némi összetűzésbe kerül Lady Cumnorral, illetve szinte egyenlő félként vitatják meg a sztereotípiákat és az átjárhatatlanságot Lady Harriettel. Igazság szerinte már akkor is nagyon jó regénynek tartottam volna, ha csak ennyi van benne. De ez még csak a kezdet.
A másik központi elem, mint Amy M. King bevezető elemzéséből megtudtam (Barnes & Nobles) a természettudomány. Gaskellhamar megértette, hogy mennyire fajsúlyos Darwin evolúcióelmélete, ami a regény írásakor (~1860-as évek) már egy ideje napvilágot látott, és az egyik szereplőt, Roger Hamley-t kicsit róla mintázta. King kiemelte azt is, hogy ha jobban belegondolunk, minden igazán jó, szerethető karakternek köze van a természettudományhoz, az inkább negatívak pedig távol állnak tőle, érdektelenek vele szemben. Ezzel teljesen egyet tudok érteni. De ez a témakör annyira nem kötött le a könyvben, és nem volt reflektorfényben.
A harmadik, számomra legfajsúlyosabb pozitívuma a könyvnek: a karakterek mint individuumok, és a közöttük lévő dinamika. Szerintem eszméletlen, ahogy Gaskelllátni és megmutatni képes.
Spoiler
Ott van Miss Clare (bár a regény valós idejében már Mrs.), akit az elején képes megszerettetni Gaskell, többször le is írja, hogy mennyire kedves. Aztán persze kiderül, hogy egy szeretetlen, szűklátókörű érdekember. És mégis, egyszerűen nem lehet igazán utálni. A lánya, Cynthia a következő bravúr. Egyrészt látszik rajta az anyja nevelése (mármint annak a hiánya), néha kifejezetten ellenszenves, igen hiú, de végső soron nem rossz ember. A szürke dimenzió fehérhez közelítőbb felén ott van Mr. Gibson, akinek bár néhány nézete elég maradi (ld. nem kell taníttatni a lányokat, de hát a társadalom már elvárja), mégis az egyik legjobb apa a világon, a maga racionális keretei között. Lady Harriett is nagy kedvencem volt, bár neki szinte mesebeli szerep jutott, de nagyon fontos pontokon volt ellenkaraktere a többségnek. Akár az osztályok közötti különbségeket nézve, akár a Molly melletti kiállása.A regény befejezetlen, bár nem sok hiányzott volna a végéhez. Igazság szerint azért frusztráló eléggé olvasóként ez a helyzet, mert nem az lett volna az érdekes, hogy mi történik, az egyébként is kitalálható. Hanem hogy hogyan. Mint ahogy az egész regény kulcsa a hogyanban van, az apró interakciókban, amikből szövődik a nagy egész.
Azt nem mondom, hogy bárkinek ajánlanám. De nekem sok mindenben jobban tetszik mondjuk egy Austennál. Főleg ez a regény. Sokkal mélyebbre ér.
Ps.: És persze Elizabeth Klett olvasta fel, amitől egyébként is instant szerelem. Az akcentusok, a hangszínváltások, még mindig szinte profik.
I watched the movie before reading the book and loved it. So when I came around to reading it I was pleased to discover how accurate the movie was.
One of my new favorite books!
Anyway, I got into Gaskell after watching the adaptations. So plot wasn't that much of a surprise for me since I already knew what was going to happen. But that means I paid more attention to the writing and flow of the writing; also the characters since we don't get much of the interal thoughts of these characters when watching the adaptation. I also enjoyed noting the differences (which, amazingly, wasn't that much. Not what I was expecting because from my experience adaptations never do the written work justice).
Spoiler
From reading the book I've come to see the characters as they were meant to be and I've come to change my opinion on a lot of them. For instance: Molly is depicted as a much stronger, independent woman than she is in the book. She's kind of a puns over with no back bone in the book. And the only times that I liked Molly were the few moments that she stood up for herself and spoke up. But most of the time, I wanted to shake the hell out of her. Cynthia, in the movie, is more relatable and a more understandable character. But in reality, Gaskell writes her as a selfish, manipulative, two-faced, childish, indecisive brat who uses her "sad childhood" as an excuse for every bad thing she does. Yes, I get it, she was neglected as a child. Boo hoo. Seriously. Molly was also neglected what with her father always running here and there for his job. Yes, I get that Molly was still loved and stuff, but so what. That doesn't excuse the shit Cynthia did and I hated her in the adaptation but I loathe her in this book. I think my favorite characters were the Hammleys. I can't pin point why but I loved reading about them.Anyway, this book was definitly a good read for me and it's one I can totally see myself rereading.