Take a photo of a barcode or cover
4.09 AVERAGE
4.09 AVERAGE
I finished War and Peace.
I FINISHED WAR AND PEACE!!!
Epilogue part 1:
I FINISHED WAR AND PEACE!!!
Epilogue part 1:
I just cant finish this... going to try the audio version next
adventurous
reflective
slow-paced
adventurous
emotional
tense
medium-paced
Plot or Character Driven:
Plot
Strong character development:
Yes
Loveable characters:
Yes
Diverse cast of characters:
No
Flaws of characters a main focus:
Yes
Tök jól olvasható szöveget írni, ahol pörögnek az események, hogy csak úgy repül, mégpedig 1600 oldalon: menő.
(Makai Imre-féle változat, részben franciául, de mivel tanulom, nagyon jó gyakorlás volt próbálni minél többet megérteni a magyar változat olvasása előtt.)
Olyan betűtípust használni a nyomtatáshoz, amelyben nincs ö-ő: nem menő.
Elütéseket benne hagyni: nem menő.
Két darab csinos féltéglában elhelyezni ezt a szöveget, hogy ne lehessen utazás közben olvasni: nem menő.
Összevissza utalgatni ugyanarra az emberre: nem menő.
Egyszer francia keresztnéven, aztán az orosz vezetéknevén, orosz keresztnéven, orosz kinek a kicsodája vezetéknéven, második néven, valamelyiknek valami qrvára nem hasonlító becézésével...
Család- és viszonyfát (medvéstül) böngészni: menő
(és eleinte szükséges, aztán fel lehet adni, pár mondaton belül kiderül. Vagy nem, akkor meg kit érdekel.)
Eleinte kifejezetten ellenszenves figurát nagyon megszerettetni: menő.
Az utolsó 300 oldalrakinyírni Andrejt, miután már párszáz oldal óta folyamatosan drukkoltam nekik. Aztán mindjárt a 16 éves gyereket, Petyát is. : nem menő.
Hát ki tesz ilyet? Itt úgy voltam, hogy most már olvassa, akinek két anyja van.
Az epilógusban bedobni egy 7 évvel későbbet: nem menő.
Ezek már nem ugyanazok a szereplők, az újabbakhoz semmilyen érzelem nem fűz, a régebbi veszteségeket nem volt idő feldolgozni.
Az utolsó 50 oldalon pet peeve-et fejtegetni: nem menő. (Kedvem lett volna kikapni Victor Hugo kezéből azt a k. nádfonatú széket*, és tarkón bszni vele drága Tolsztojt. Hát mi a fene bajuk volt ezekkel a hülye fejtegetésekkel? Igen, értjük, ragyogó elméleted van arról, hogy a történelmet a szükségszerűség irányítja, nem pedig az egyének, ahogy a lesajnált történetírók állítják. Ezt már többször kifejtetted közben is, szerencsére csak a vége felé. De a legvégére még 50 oldal kizárólag erről? Egy darab gondolatról. Félúton egy ha ez így lenne, most megállhatnánk-megjegyzéssel... Miért?!)
Összességében azért a Háború és béke: menő.
*A Nyomorultakból, ahol már a harmadik szobában fedezett fel ilyeneket, pedig az előző kettőben sem volt érdekes.
(Makai Imre-féle változat, részben franciául, de mivel tanulom, nagyon jó gyakorlás volt próbálni minél többet megérteni a magyar változat olvasása előtt.)
Olyan betűtípust használni a nyomtatáshoz, amelyben nincs ö-ő: nem menő.
Elütéseket benne hagyni: nem menő.
Két darab csinos féltéglában elhelyezni ezt a szöveget, hogy ne lehessen utazás közben olvasni: nem menő.
Összevissza utalgatni ugyanarra az emberre: nem menő.
Egyszer francia keresztnéven, aztán az orosz vezetéknevén, orosz keresztnéven, orosz kinek a kicsodája vezetéknéven, második néven, valamelyiknek valami qrvára nem hasonlító becézésével...
Család- és viszonyfát (medvéstül) böngészni: menő
(és eleinte szükséges, aztán fel lehet adni, pár mondaton belül kiderül. Vagy nem, akkor meg kit érdekel.)
Eleinte kifejezetten ellenszenves figurát nagyon megszerettetni: menő.
Az utolsó 300 oldalra
Hát ki tesz ilyet? Itt úgy voltam, hogy most már olvassa, akinek két anyja van.
Az epilógusban bedobni egy 7 évvel későbbet: nem menő.
Ezek már nem ugyanazok a szereplők, az újabbakhoz semmilyen érzelem nem fűz, a régebbi veszteségeket nem volt idő feldolgozni.
Az utolsó 50 oldalon pet peeve-et fejtegetni: nem menő. (Kedvem lett volna kikapni Victor Hugo kezéből azt a k. nádfonatú széket*, és tarkón bszni vele drága Tolsztojt. Hát mi a fene bajuk volt ezekkel a hülye fejtegetésekkel? Igen, értjük, ragyogó elméleted van arról, hogy a történelmet a szükségszerűség irányítja, nem pedig az egyének, ahogy a lesajnált történetírók állítják. Ezt már többször kifejtetted közben is, szerencsére csak a vége felé. De a legvégére még 50 oldal kizárólag erről? Egy darab gondolatról. Félúton egy ha ez így lenne, most megállhatnánk-megjegyzéssel... Miért?!)
Összességében azért a Háború és béke: menő.
*A Nyomorultakból, ahol már a harmadik szobában fedezett fel ilyeneket, pedig az előző kettőben sem volt érdekes.
Content Warnings
Graphic: War
Moderate: Child death, Death
emotional
reflective
sad
tense
medium-paced
Plot or Character Driven:
A mix
Strong character development:
Yes
Loveable characters:
Yes
Diverse cast of characters:
No
Flaws of characters a main focus:
Yes
slow-paced
Ahhh!!! I finished it!!!
Did you know you can take a lot of what Tolstoy says about Napoleon and sub in DJT and it makes sense?
Did you know you can take a lot of what Tolstoy says about Napoleon and sub in DJT and it makes sense?
I think back on the book in all in all its internally, I feel as though it will be with me forever as it is not just about War and Peace. Its about life and why and how we exist and love and family and a look at coming of age and philosophy and question on what and how humanity and life is lived and experienced.
The book is about War in the Napoleonic era and also that part is mostly true as Tolstoy dedicated research about the Napoleonic wars of Russia and Five Russian aristocratic families but is see mostly though three main characters.
Prince Audrey : A budding solider and has a pregnant wife but is still not satisfied and wants to make a respectable name in the army.
Pierre: Is the illegitimate son of a wealthy count that is dying and is not really caring about how or why he lives he's life as a sort of young man with money but no sense of respect for his name or himself.
Natasha: who at the start is a young girl of 12/13 and is in love or so she thinks and is looking forward to the day she can enter society and attend balls and glamorizes dances and dinner parties.
As the book progresses you learn of the war in Russia between France and how it veritably affects each characters and families lives. You learn of the love, coming of age, betrayal, loss of self , the Questioning of life and the means and Religion and how with time and age you can grow and change dramatically and how war can change your life and take everything from you but at the same time give you everything your heart desires.
I can not recommend this book enough as Tolstoy way of writing and such philosophical views of life, and love and the humanity of people is such diverse and meaning full of that it has captured my heart, mind body and soul. It makes you think about your life and what dose it really mean?.
The book is about War in the Napoleonic era and also that part is mostly true as Tolstoy dedicated research about the Napoleonic wars of Russia and Five Russian aristocratic families but is see mostly though three main characters.
Prince Audrey : A budding solider and has a pregnant wife but is still not satisfied and wants to make a respectable name in the army.
Pierre: Is the illegitimate son of a wealthy count that is dying and is not really caring about how or why he lives he's life as a sort of young man with money but no sense of respect for his name or himself.
Natasha: who at the start is a young girl of 12/13 and is in love or so she thinks and is looking forward to the day she can enter society and attend balls and glamorizes dances and dinner parties.
As the book progresses you learn of the war in Russia between France and how it veritably affects each characters and families lives. You learn of the love, coming of age, betrayal, loss of self , the Questioning of life and the means and Religion and how with time and age you can grow and change dramatically and how war can change your life and take everything from you but at the same time give you everything your heart desires.
I can not recommend this book enough as Tolstoy way of writing and such philosophical views of life, and love and the humanity of people is such diverse and meaning full of that it has captured my heart, mind body and soul. It makes you think about your life and what dose it really mean?.
Tolstoy really shines when weaving together the stories of all of these characters, developing those characters, and making his points through them. The story is epic, the ending is satisfying, and the transformations of the various characters ended up feeling satisfying, heartwarming, and real. (though I'm like... Can someone make a match for Sonya please? Poor girl...) I had a little more trouble getting into some of the "war" sections, but I really did learn a lot and am glad I stuck through.
That being said, I could have done with less lecture. Some of Tolstoy's writings about the context of the times gave me a good historical overview that helped me understand the story, but he REALLY lost me on the huge section on free will near the end. I love discussing this sort of thing, but his writing became so incredibly dry when he stopped writing through his characters. From a writing and editing standpoint, his points in the essay at the end could have landed with much greater impact with a much, much shorter length. Especially if some feeling and drama were added to his explanations of his ideas, rather than approaching it like a school lecture endlessly reproaching historians. Frankly, he comes off as arrogant and I rolled my eyes several times in this last section.
But still... Worth it overall. I really fell in love with the characters, and the story and its telling was often gorgeous.
That being said, I could have done with less lecture. Some of Tolstoy's writings about the context of the times gave me a good historical overview that helped me understand the story, but he REALLY lost me on the huge section on free will near the end. I love discussing this sort of thing, but his writing became so incredibly dry when he stopped writing through his characters. From a writing and editing standpoint, his points in the essay at the end could have landed with much greater impact with a much, much shorter length. Especially if some feeling and drama were added to his explanations of his ideas, rather than approaching it like a school lecture endlessly reproaching historians. Frankly, he comes off as arrogant and I rolled my eyes several times in this last section.
But still... Worth it overall. I really fell in love with the characters, and the story and its telling was often gorgeous.
emotional
medium-paced
Plot or Character Driven:
A mix
Strong character development:
Yes
Loveable characters:
Complicated
Diverse cast of characters:
Yes
Flaws of characters a main focus:
Yes