Take a photo of a barcode or cover
Hát, fura volt.
Alapvetően tetszett az ötlet, nagyon, kíváncsi voltam egy modern Legyek urára, és reméltem, hogy a gyerekek itt is kinyiffantják egymást.
De csak részben vagyok elégedett.
Két dolog ugyanis nagyon zavar:
1) Az elbeszélő mintha 11-12 éves lenne, nem pedig 14. A tinédzserek kifejezőkészsége óriásit fejlődik minden évben, és durván hiteltelen ez a faék egyszerűségű nyelvezet.
2) Egy nyolcadikos sokkal mélyebben meggondolja a világot, ő már gondolkodik az élet értelméről, és ha egészséges közegben, családban él, akkor el is jut egy egészséges következtetésre. Ezt a sztorit két évvel fiatalabbaknál pöpecül el tudom képzelni, még azzal is, amit az osztálytársak Sofie-ra róttak. A könyvben nem szerepelnek a főszereplő kislány gondolatai arról, hogy van-e bárminek (az életnek) értelme, hogy ő ezen gondolkodna, hogy bárkivel megbeszélné. (Pedig én tisztán emlékszem rá, hogy én 14 évesen mit gondoltam és mit éreztem ezzel a témával kapcsolatban, és hogy a végén anyukámmal is megbeszéltem, meg azt is látom, hogy a mindjárt 15 éves gyerekem már megrágta ezt a témát (úgy fél éve), és tudom is, mit gondol.) Az is nyilvánvaló, hogy a többi gyerek nem beszéli meg a szüleivel. Bocsi, de ezt nem hiszem. Adott egy teljes osztálynyi gyerek, és SENKI nem él olyan családban, senki nincs olyan jó viszonyban egyik tanárjával, vallási vezetőjével sem, hogy ezt az élet-értelme témát felhozhatná?
Ha ezt a két otromba hibát elnézem, akkor azért szerencsére a maradék jó. Hogy mik legyenek a gyerekek által összehozott dolgok, amiért élni érdemes, ami fontos, az szépen fel lett építve, és a végső konfliktus meg a konklúzió is rendben van. (De hogy még a végén se merüljön fel a kislányban, hogy akkor tulajdonképpen MI az élet értelme és minek van a világon értelme, az szintén furcsa.)
Alapvetően tetszett az ötlet, nagyon, kíváncsi voltam egy modern Legyek urára, és reméltem, hogy a gyerekek itt is kinyiffantják egymást.
De csak részben vagyok elégedett.
Két dolog ugyanis nagyon zavar:
1) Az elbeszélő mintha 11-12 éves lenne, nem pedig 14. A tinédzserek kifejezőkészsége óriásit fejlődik minden évben, és durván hiteltelen ez a faék egyszerűségű nyelvezet.
2) Egy nyolcadikos sokkal mélyebben meggondolja a világot, ő már gondolkodik az élet értelméről, és ha egészséges közegben, családban él, akkor el is jut egy egészséges következtetésre. Ezt a sztorit két évvel fiatalabbaknál pöpecül el tudom képzelni, még azzal is, amit az osztálytársak Sofie-ra róttak. A könyvben nem szerepelnek a főszereplő kislány gondolatai arról, hogy van-e bárminek (az életnek) értelme, hogy ő ezen gondolkodna, hogy bárkivel megbeszélné. (Pedig én tisztán emlékszem rá, hogy én 14 évesen mit gondoltam és mit éreztem ezzel a témával kapcsolatban, és hogy a végén anyukámmal is megbeszéltem, meg azt is látom, hogy a mindjárt 15 éves gyerekem már megrágta ezt a témát (úgy fél éve), és tudom is, mit gondol.) Az is nyilvánvaló, hogy a többi gyerek nem beszéli meg a szüleivel. Bocsi, de ezt nem hiszem. Adott egy teljes osztálynyi gyerek, és SENKI nem él olyan családban, senki nincs olyan jó viszonyban egyik tanárjával, vallási vezetőjével sem, hogy ezt az élet-értelme témát felhozhatná?
Ha ezt a két otromba hibát elnézem, akkor azért szerencsére a maradék jó. Hogy mik legyenek a gyerekek által összehozott dolgok, amiért élni érdemes, ami fontos, az szépen fel lett építve, és a végső konfliktus meg a konklúzió is rendben van. (De hogy még a végén se merüljön fel a kislányban, hogy akkor tulajdonképpen MI az élet értelme és minek van a világon értelme, az szintén furcsa.)