A review by kismazsola
The Black Moth by Georgette Heyer

2.0

Heyer neve egy icipicit sem csengett ismerősen, annak ellenére, hogy Julianne Donaldson Jane Austennal egy lapon emlegeti a nevét, mint a régensség korában játszódó regényeket alkotó nagy írót. Ennek következtében természetesen fogtam magam, és meghallgattam LibriVoxon az egyetlen fellelhető Heyer-regényt, ami történetesen az első regénye. A felolvasó, Sibella Denton bár nem lett kedvenc, de abszolút a jobbak közé tartozó felolvasó (~4 csillag mondjuk).

Ha azt nézem, hogy Heyer maximum 18 éves volt, amikor ezt a regényt írta: szép teljesítmény. Austenhoz hasonlítani több szempontból rossz ötlet, mert a régensség időszakán kívül nem sok közös van bennük – sőt még az sem teljesen, mert Heyer nem minden regénye játszódik a szigorúan vett régensség időszakában. Ez a konkrét regénye például 20-30 évvel előtte játszódik, 1750 körül. Mert amíg Austenbenne élt a régensség korában, addig Heyer történelmi romantikust írt (hiszen a 20. században élt és alkotott).

Heyer-rajongóknak biztosan nagy kincs ez a regény, de ahogy Austenifjúkori alkotásait is jórészt csak a rajongók olvassák-értékelik, úgy valószínűleg itt is ez a helyzet. Egyrészt nekem ez a „kaland”-romantika vonal nem annyira szimpatikus. A férfi, aki csalás miatt elhagyja Angliát, és útonállóként „keresi” meg a kenyerét. Minő vadromantika – amit nem igazán vesz be a gyomrom. A karakterek is eléggé kidolgozatlanok. Az egyetlen, akit tudtam értékelni, Lavinia volt, ő remekül volt megírva – ha mégoly idegesítő személyiség is a tipikus buta-akaratos liba személyiségével.

Spoiler

Az már kevésbé tetszett, hogy Heyernem merte meghagyni negatív karakternek, az ő szála is arra futott ki, hogy minden hibája ellenére azért nem rosszindulatú ő egyáltalán, és hogy szereti a férjét.

Összességében tipikusan inkább cselekményközpontú kis történet volt.

Fogok még olvasni Heyert, azt ugyan nem tudom, mikor, mert nagy könnyebbség lenne, ha lenne belőle hangoskönyv (ami jelenleg nincs.)