Scan barcode
A review by evione
The Night Stalker by Philip Carlo
3.0
Akit kicsit is érdekelnek a sorozatgyilkosok, annak nem kell bemutatnom Richard Ramirezt azaz a Night Stalkert*. Ő az egyik legismertebb és leghírhedtebb sorozatgyilkos.
1984 júniusa és 1985 augusztusa között volt aktív és összesen 18 alkalommal indult vadászatra a Los Angeles-i éjszakában. Áldozatai között vegyesen voltak egyedülálló nők, házaspárok, sőt egész családok is. A koruk is elég változatos képet mutat, a fiataltól az egészen idősekig elég széles a spektrum.
Ramirez találomra választotta ki az áldozatokat és ott helyben döntött. Nem előzte meg semmiféle kutatómunka vagy felderítés a támadásokat.** A támadások brutalitásának fényében különösen meglepő, hogy mennyien élték túl a Ramirezzel való találkozást, ami persze nem rajta múlt. Végül 13 rendbeli emberölés, 5 rendbeli emberölés kísérlete, 11 rendbeli nemi erőszak és 14 rendbeli betöréses lopás vádjában találták bűnösnek és ezek miatt halálra ítélték. A halálbüntetést nem hajtották végre, rákos megbetegedésben halt meg 2013-ban.
Ramirez egy igen érdekes jelenség (volt). A sátán nevében követte el a bűncselekményeket, meg volt róla győződve, hogy a sátán "védőszárnya" alatt áll és amíg az ő kedvére tesz, addig semmi rossz nem történhet vele. Az ellene folyó eljárás során fokozatosan magára öltött egyfajta rocksztáros viselkedést. Nők tömegei rajongtak érte. Oké, főleg hybristophiliások***, de akkor is megdöbbentő.(Azt már csak így zárójelben teszem, hozzá, hogy Ramirez a sorozatgyilkosságon túl, ami minden normális embernél kizáró tényező, még büdös is volt, mert iszonyat ritkán fürdött és rohadtak a fogai.) Az eljárás költségei brutális összegekre rúgtak. Összesen 1,8 millió dollárba került Kalifornia államnak az eljárás lefolytatása. Ez mostani árfolyamban kb. 4 millió dollár lenne. Egyébként a Ramirez ügy volt Kaliforna történetének legdrágább eljárása, egészen az O.J. Simpsonos ügyig, azaz 1994-ig.
De akkor, hogy magáról a könyvről is írjak pár sort: vegyesek az érzéseim. Egészen a feléig remeknek tartottam a könyvet. Épp elégségesen volt részletes, nem tobzódott a gyilkosságok és nemi erőszakok leírásában, igyekezett tárgyilagos maradni, az áldozatok sem voltak háttérbe szorítva. Mindemellett elég olvasmányos is volt, ami egy non-fiction könyvnél külön érdem. Viszont a tárgyalásról szóló résznél egyszerűen belefulladt a részletekbe. Ott olyan szinten részletes és aprólékos, amit még én sem igénylek. Mert például még engem sem érdekel, hogy milyen szendvicset evett Ramirez a tárgyalások ebédszünetében, vagy hogy az az őrült nő, aki végül hozzá is ment, hogyan írt Ramireznek levelet valami kávéházban. Az sem érdekel, melyik tanú hogyan vonta fel a szemöldökét a feltett kérdésekre. Végül annyira elegem lett a semmitmondó és unalmas részletekből, hogy kb. 2 oldalanként csaptam le a könyvet, hogy én ezt nem bírom tovább olvasni, így inkább átváltottam a hangoskönyv változatra, mert félbehagyni nem szerettem volna.
Szóval összességében maga a könyv nem a legjobb. Nyilván, akik érdeklődnek a téma iránt, azoknak megérhet egy próbát.
*Nemrég találkoztam egy olyan kezdeményezéssel, hogy ne adjunk olyan neveket a sorozatgyilkosoknak, mintha valamiféle szuperhősök lennének. Inkább olyan nevet kapjanak, ami pontos ugyan, de nem hangzik "menőnek". Így például Ramirez lehetne a Bad Breath Killer azaz a Büdösszájú Gyilkos.
** Gondolatban többször is összehasonlítottam Ramirez modus operandiját az eredeti Night Stalker-nek is nevezett Joseph James DeAngeloval (Golden State Killer), aki hasonló módon tevékenykedett. Viszont egy lényeges különbség van kettejük között: DeAngelo előzetesen igen alapos és kiterjedt kutatómunkát végzett. Sosem cselekedett olyan ötletszerűen vagy meggondolatlanul, mint Ramirez. Sokkal hidegvérűbb volt.
***A hybristophilia szexuális vonzódás a bűncselekményeket elkövetők iránt.
1984 júniusa és 1985 augusztusa között volt aktív és összesen 18 alkalommal indult vadászatra a Los Angeles-i éjszakában. Áldozatai között vegyesen voltak egyedülálló nők, házaspárok, sőt egész családok is. A koruk is elég változatos képet mutat, a fiataltól az egészen idősekig elég széles a spektrum.
Ramirez találomra választotta ki az áldozatokat és ott helyben döntött. Nem előzte meg semmiféle kutatómunka vagy felderítés a támadásokat.** A támadások brutalitásának fényében különösen meglepő, hogy mennyien élték túl a Ramirezzel való találkozást, ami persze nem rajta múlt. Végül 13 rendbeli emberölés, 5 rendbeli emberölés kísérlete, 11 rendbeli nemi erőszak és 14 rendbeli betöréses lopás vádjában találták bűnösnek és ezek miatt halálra ítélték. A halálbüntetést nem hajtották végre, rákos megbetegedésben halt meg 2013-ban.
Ramirez egy igen érdekes jelenség (volt). A sátán nevében követte el a bűncselekményeket, meg volt róla győződve, hogy a sátán "védőszárnya" alatt áll és amíg az ő kedvére tesz, addig semmi rossz nem történhet vele. Az ellene folyó eljárás során fokozatosan magára öltött egyfajta rocksztáros viselkedést. Nők tömegei rajongtak érte. Oké, főleg hybristophiliások***, de akkor is megdöbbentő.(Azt már csak így zárójelben teszem, hozzá, hogy Ramirez a sorozatgyilkosságon túl, ami minden normális embernél kizáró tényező, még büdös is volt, mert iszonyat ritkán fürdött és rohadtak a fogai.) Az eljárás költségei brutális összegekre rúgtak. Összesen 1,8 millió dollárba került Kalifornia államnak az eljárás lefolytatása. Ez mostani árfolyamban kb. 4 millió dollár lenne. Egyébként a Ramirez ügy volt Kaliforna történetének legdrágább eljárása, egészen az O.J. Simpsonos ügyig, azaz 1994-ig.
De akkor, hogy magáról a könyvről is írjak pár sort: vegyesek az érzéseim. Egészen a feléig remeknek tartottam a könyvet. Épp elégségesen volt részletes, nem tobzódott a gyilkosságok és nemi erőszakok leírásában, igyekezett tárgyilagos maradni, az áldozatok sem voltak háttérbe szorítva. Mindemellett elég olvasmányos is volt, ami egy non-fiction könyvnél külön érdem. Viszont a tárgyalásról szóló résznél egyszerűen belefulladt a részletekbe. Ott olyan szinten részletes és aprólékos, amit még én sem igénylek. Mert például még engem sem érdekel, hogy milyen szendvicset evett Ramirez a tárgyalások ebédszünetében, vagy hogy az az őrült nő, aki végül hozzá is ment, hogyan írt Ramireznek levelet valami kávéházban. Az sem érdekel, melyik tanú hogyan vonta fel a szemöldökét a feltett kérdésekre. Végül annyira elegem lett a semmitmondó és unalmas részletekből, hogy kb. 2 oldalanként csaptam le a könyvet, hogy én ezt nem bírom tovább olvasni, így inkább átváltottam a hangoskönyv változatra, mert félbehagyni nem szerettem volna.
Szóval összességében maga a könyv nem a legjobb. Nyilván, akik érdeklődnek a téma iránt, azoknak megérhet egy próbát.
*Nemrég találkoztam egy olyan kezdeményezéssel, hogy ne adjunk olyan neveket a sorozatgyilkosoknak, mintha valamiféle szuperhősök lennének. Inkább olyan nevet kapjanak, ami pontos ugyan, de nem hangzik "menőnek". Így például Ramirez lehetne a Bad Breath Killer azaz a Büdösszájú Gyilkos.
** Gondolatban többször is összehasonlítottam Ramirez modus operandiját az eredeti Night Stalker-nek is nevezett Joseph James DeAngeloval (Golden State Killer), aki hasonló módon tevékenykedett. Viszont egy lényeges különbség van kettejük között: DeAngelo előzetesen igen alapos és kiterjedt kutatómunkát végzett. Sosem cselekedett olyan ötletszerűen vagy meggondolatlanul, mint Ramirez. Sokkal hidegvérűbb volt.
***A hybristophilia szexuális vonzódás a bűncselekményeket elkövetők iránt.