A review by vikinona02
A Study in Drowning by Ava Reid

dark emotional hopeful mysterious sad slow-paced
  • Loveable characters? Yes

5.0

Imádtam.
Neil Gaiman Az óceán az út végén c. műve után féltem új könyvbe, főleg ebbe belekezdeni, mert jóval hosszabb és komolyabb is, azt is tudtam előre, hogy a szexuális zaklatás valamilyen módon jelen lesz. De úgy örülök, hogy elolvastam! Az előző majdnem reading slump után most azért leszek reading slumpban, mert ez annyira jó volt.
Először az apró negatívumok:
  • Utálom, hogy nincsenek semmilyen jellegű figyelmeztetések vagy megjegyzések, hogy "hahó, ez a téma benne lesz". Szerencsére megtudtam máshonnan, de ideje lenne, ha végre a könyv elejébe is beletennék, mert hiába a 15 ajánlás (amik annyira feleslegesek), ha a lényeg kimarad.
  • Lassúnak éreztem a hosszú fejezetek miatt, legalábbis az első felét, de illet a történethez és igazából jólesett így.
  • A tetőpont számomra nem volt az a "nagy, maximális climax", de nem rossz értelemben.

És most... a pozitívumok:
Már valahol a közepétől tudtam, hogy szeretni fogom.
Effy és Preston! Prestont imádtam - na nem az elejétől, de egyre jobban beloptam magát Effy és az én szívembe is! Mindketten nagyon szépen kidolgozott karakterek voltak a többiekkel együtt. 
A szexizmus és szexuális zaklatás témája, a fulladással való összehasonlítás - annyira szépen és érzékenyen dolgozta fel a témákat, komolyan vette, és ebben rejlik Preston karakterének nagyszerűsége is: hogy mennyire gondos, óvatos és tisztelettudó volt, szinte gyógyító hatással Effyre és az olvasóra is. Még csodálkoztam is az elején, hogy hogy fog annyi különböző témát egyensúlyban tartani: említés szintjén háború van, szexizmus, a főszereplő "fulldoklik" és azt hiszi, megőrült, itt egy rejtély, és szerelmi történet is. De nagyon jól csinálta.
Nagyon tetszettek az akadémikus ötleteléseik, elmélkedéseik. 
Nagyon érdekes volt a világ: a költő-írók nagy, varázslatos "ereje" és szerepe, a tündér mitológia stb.  
Több elismerést érdemel. Azt hiszem, azért tetszett annyira, mert sok volt benne a nüansz, a részlet is, a világ a végére teljesen valóságos volt, egy éjszaka még én is megijedtem, hogy megjelenik nekem a Tündérkirály. De nem csak a világ volt részletes, hanem sokkal inkább a karakterek, és a témák, mind egy cél felé tartott, egy nagy egésszé vált. Ebben van az ereje számomra. 
És hogy egy kérdéssel fejezte be? Miféle dolog ez?! 


Expand filter menu Content Warnings