A review by juditkovacs
Máglya by György Dragomán

2.0

Magyar mágikus realizmus. Vagy mégsem? Egészen a végéig nem tudtam eldönteni, hogy a varázslatot leíró részeket komolyan kell venni, vagy a főszereplő hallucinációi voltak, esetleg sima metaforák. De mindenképp adtak neki egy érdekes hangulatot. 
A történet többi része néha unalmas tini-élet, tini krízis, első szerelem szokásos klisék. De néha van egy jelenet vagy történet egy másik karakter szemszögéből, ami valódi mélységre utal. 
Sajnos az egész nem állt össze valami összefüggő és számomra értelmezhető egésszé. Ennek ellenére nem volt rossz élmény. Sőt. Kompetens író, kompetens könyvéről van szó. 
Olvastam valahol, hogy ez egy trilógia (sorozat?) első része, és úgy már sokkal több értelme van. De hogy folytatnám-e azt még nem tudom. 
Dragomán másik könyve – A fehér király – annyira híres, hogy egy eredetileg finn könyvben hallottam róla először. Valószínűleg azt is megpróbálom még, mert alapvetően tetszett a stílusa. Csak történetként valahogy többet vártam tőle. Nem szeretem a nyitott végű könyveket, és ez sajnos az volt.