Scan barcode
A review by volband
Tajtékos napok by Boris Vian
4.0
Először is, aki nem szereti az elvont történeteket, az neki se álljon ennek a könyvnek. Teljesen abszurd dolgok történnek benne, amiken az olvasó csak ráncolja a homlokát, míg a szereplők tudomást sem vesznek róla, mert ez nekik természetes. Kicsit a The Office című sorozathoz tudnám hasonlítani, legalábbis abban az értelemben, hogy vannak, akik a világ leghumorosabb sorozatának tartják, míg mások csak vakarják a fejüket, hogy ez most micsoda, mert hogy nem vicces, az hót ziher.
Egy kicsit olyan ez a könyv, mint a felnőtté válás, annak minden szépségével és minden bánatával. Nehéz szavakba foglalni a könyv kiválóságát, de bizonyosan sokat köszönhet a fordítónak. Rendkívül élvezetes volt olvasni a szókreálmányokat, na meg az abszurdabbnál abszurdabb jelenetek leírásait. Nem használ a költő olcsó, bár érthető eszközöket arra, hogy a boldog és szomorú jeleneteket felnagyítsa; épp ellenkezőleg. A főhőseink ügyetlenek és elveszettek, de a jót akarják, a jót hajszolják, hiszen miért is vagyunk ezen a bolygón, ha nem azért, hogy magunkak és/vagy másoknak örömet okozzunk? Viszont a felnőtt lét lélekölő része az, hogy akarni meg hajszolni csak egy dolog, ha közben ki vagyunk szolgáltatva az élet szeszélyeinek. Ezeket az érzéseket adja át tökéletesen ez a könyv, amit a tökéletesen fordított címe már a borítón elárul: "tajtékos".
Bitang nehéz ezt a könyvet értékelni, és bármit is adnék neki a 3-5 skálán, azzal még én magam is vitába szállnék, de most épp egy 4-est érzek ki belőle. 5-ös, mert rendkívül egyedi és lélekhez szóló iromány, miközben a humoránál is marad végig, viszont 3, mert elsőre nagyon furcsa olvasni ezt az elvont, absztrakt világot és szereplőit, valamint vannak kevésbé izgalmas fejezetek, amik kicsit megtörik a varázst.
Egy kicsit olyan ez a könyv, mint a felnőtté válás, annak minden szépségével és minden bánatával. Nehéz szavakba foglalni a könyv kiválóságát, de bizonyosan sokat köszönhet a fordítónak. Rendkívül élvezetes volt olvasni a szókreálmányokat, na meg az abszurdabbnál abszurdabb jelenetek leírásait. Nem használ a költő olcsó, bár érthető eszközöket arra, hogy a boldog és szomorú jeleneteket felnagyítsa; épp ellenkezőleg. A főhőseink ügyetlenek és elveszettek, de a jót akarják, a jót hajszolják, hiszen miért is vagyunk ezen a bolygón, ha nem azért, hogy magunkak és/vagy másoknak örömet okozzunk? Viszont a felnőtt lét lélekölő része az, hogy akarni meg hajszolni csak egy dolog, ha közben ki vagyunk szolgáltatva az élet szeszélyeinek. Ezeket az érzéseket adja át tökéletesen ez a könyv, amit a tökéletesen fordított címe már a borítón elárul: "tajtékos".
Bitang nehéz ezt a könyvet értékelni, és bármit is adnék neki a 3-5 skálán, azzal még én magam is vitába szállnék, de most épp egy 4-est érzek ki belőle. 5-ös, mert rendkívül egyedi és lélekhez szóló iromány, miközben a humoránál is marad végig, viszont 3, mert elsőre nagyon furcsa olvasni ezt az elvont, absztrakt világot és szereplőit, valamint vannak kevésbé izgalmas fejezetek, amik kicsit megtörik a varázst.