Scan barcode
A review by krisz
A \u200bbogaras fiú by M.G. Leonard
3.0
The book was good, but the translation sucked :(
***
Nehezen indult be a történet, de elég érdekes volt ahhoz, hogy továbbolvassuk (a fiam magától nem olvas, esténként még felolvasok neki), aztán beleszerettünk. Nagyon izgalmas lett a cselekmény.
A közös felolvasást (napi egy fejezet) azért is ajánlom, mert ez a könyv olyan, amit meg lehet beszélni, vitatni a gyerekkel, fejleszthetjük a kreativitását, a problémamegoldó készségét. Én nagyon élveztem, amikor arról beszélgettünk, vajon hová tűnt az apuka? Vajon miért érzem ellenszenvesnek Lucretia Cuttert?
A karakterek csudajók, mindhárom gyerek különböző, de igazi. Max bácsi kissé mesebeli, de hát ez egy mese, a szomszédok pedig, Pickering és Humphrey már kifejezetten önmaguk karikatúrái. (Ez az elején okozott gondot, mert inkább bénák voltak, mint viccesek, de a könyv végére hozzászoktunk és már viccesnek találtuk őket.) Nagyon kíváncsi leszek, hogy történhetett, hogy Lucretia olyan lett, amilyen – ebbe a beszélgetésbe még a többi családtagot is bevontuk, felvázolva nekik, mi is a probléma. (Nem, nem szpojelerezem le, csak azért sem.)
Néha viszont majd elbőgtem magam. Na, nem azért, mert olyan szomorú volt a történet. Hanem mert egyszerűen pocsék a szöveg. Ez a könyv nem lefordítva lett, hanem meggyilkolva. Szerkesztőként tisztában vagyok vele, hogy a hangos felolvasás kihoz olyan hibákat, amiket az olvasva szerkesztés nem, de sajnos azt kell mondanom, hogy amit kiadtak, az egy nyers fordítás. Sokszor megakadtam az olvasásban, mert nem volt megfelelő a szóválasztás, vagy egyszerűen mást olvastam fel, mint ami oda volt írva, annyira nem stimmelt, és bizony akadt olyan is, hogy egyszerűen nem értettem, mi van leírva, és még egyszer felolvastam, a fiamat kérdezve, ő érti-e (pl. amikor Darkus bevágódik a liftbe, nem tudjuk, hol van Baxter, egyszerűen képtelenek voltak úgy megfogalmazni, hogy ez átjöjjön). És ez nagyon fárasztó tud lenni. Kár, mert a sztori jó, megérdemelte volna a gondos szöveggondozást.
***
Nehezen indult be a történet, de elég érdekes volt ahhoz, hogy továbbolvassuk (a fiam magától nem olvas, esténként még felolvasok neki), aztán beleszerettünk. Nagyon izgalmas lett a cselekmény.
A közös felolvasást (napi egy fejezet) azért is ajánlom, mert ez a könyv olyan, amit meg lehet beszélni, vitatni a gyerekkel, fejleszthetjük a kreativitását, a problémamegoldó készségét. Én nagyon élveztem, amikor arról beszélgettünk, vajon hová tűnt az apuka? Vajon miért érzem ellenszenvesnek Lucretia Cuttert?
A karakterek csudajók, mindhárom gyerek különböző, de igazi. Max bácsi kissé mesebeli, de hát ez egy mese, a szomszédok pedig, Pickering és Humphrey már kifejezetten önmaguk karikatúrái. (Ez az elején okozott gondot, mert inkább bénák voltak, mint viccesek, de a könyv végére hozzászoktunk és már viccesnek találtuk őket.) Nagyon kíváncsi leszek, hogy történhetett, hogy Lucretia olyan lett, amilyen – ebbe a beszélgetésbe még a többi családtagot is bevontuk, felvázolva nekik, mi is a probléma. (Nem, nem szpojelerezem le, csak azért sem.)
Néha viszont majd elbőgtem magam. Na, nem azért, mert olyan szomorú volt a történet. Hanem mert egyszerűen pocsék a szöveg. Ez a könyv nem lefordítva lett, hanem meggyilkolva. Szerkesztőként tisztában vagyok vele, hogy a hangos felolvasás kihoz olyan hibákat, amiket az olvasva szerkesztés nem, de sajnos azt kell mondanom, hogy amit kiadtak, az egy nyers fordítás. Sokszor megakadtam az olvasásban, mert nem volt megfelelő a szóválasztás, vagy egyszerűen mást olvastam fel, mint ami oda volt írva, annyira nem stimmelt, és bizony akadt olyan is, hogy egyszerűen nem értettem, mi van leírva, és még egyszer felolvastam, a fiamat kérdezve, ő érti-e (pl. amikor Darkus bevágódik a liftbe, nem tudjuk, hol van Baxter, egyszerűen képtelenek voltak úgy megfogalmazni, hogy ez átjöjjön). És ez nagyon fárasztó tud lenni. Kár, mert a sztori jó, megérdemelte volna a gondos szöveggondozást.