Scan barcode
A review by audreyatic
The Wisdom of Insecurity: A Message for an Age of Anxiety by Alan Watts
mysterious
slow-paced
3.0
Erről a könyvről egy videós összefoglalóban hallottam először, aztán kezdtem el figyelni jobban a szerzőre.
Sajnos nekem inkább csalódás volt, nagyon nagy erőfeszítések árán tudtam csak végigolvasni. Strukturálatlan a szerkesztés, csapongó gondolatáramlatok, nehezen befogadható mondanivaló.
A Teremtő erkölcs c. fejezetét viszont kifejezetten érdekesnek találtam.
Ami különlegesebbé teszi ezt a művet, az az, hogy 1951-ben készült, és hogy a nyugati ember fájdalomkerülő és vágyvezérelt, örömhajhász viselkedéséről már akkor is mélyen lesújtóan írt Watts, mint pl.:
“Könnyen belátható, hogy a legtöbb - a hagyományos erkölcstanokban bűnösnek nevezett - tett a hasadt tudat számlájára írható. E tettek túlnyomórészt a vágyak túltengéséből fakadnak, olyan dolgok utáni vágyak túltengéséből, amelyek egy fikarcnyit sem szükségesek a test és a lélek egészsége szempontjából (beleértve ebbe, hogy az “egészség” csak viszonylagos fogalom). Az efféle különös és kielégíthetetlen vágyak azért születnek, mert az ember, hogy énjét biztonságérzettel töltse el, túlingerli természetes étvágyát.”
Kedvenc idézeteim a könyvből:
“Annak belátása, hogy biztonság nem létezik, sokkal többet ér, mint ha elfogadjuk az állandó változás elméletét, sőt, még az élet mulandóságának meglátásánál is több.”
“Hiába nyújtják meg az orvosok életünket, ha időnyereségünket a még hosszabb életért való szorongásra fecséreljük.”
“A szeretet a tudat lényege és legfőbb ismertetőjegye, amely tettekben akkor nyilvánulhat meg, ha a tudat egységes egész. […] Ha pedig létezik teremtő tett, teljesen fölösleges azon vitázni, mit kell, vagy mit nem szabad tennünk a jó s helyes lét érdekében. Az egységes és tiszta tudat nem vágyik rá, hogy jó legyen, hogy másokkal szabályokon alapuló viszonyok közt éljen. Másfelől az sem izgatja, hogy szabad legyen, hogy pusztán függetlensége bizonyítása érdekében fonákul cselekedjék. Nem önmaga, hanem az általa megismert emberek és kérdések sora kelti fel érdeklődését: ezek alkotják lényegét. Nem szabályok, hanem a pillanat körülményei diktálják tetteit, s a jó, amit másoknak kíván, nem a biztonság, hanem a szabadság.”
Sajnos nekem inkább csalódás volt, nagyon nagy erőfeszítések árán tudtam csak végigolvasni. Strukturálatlan a szerkesztés, csapongó gondolatáramlatok, nehezen befogadható mondanivaló.
A Teremtő erkölcs c. fejezetét viszont kifejezetten érdekesnek találtam.
Ami különlegesebbé teszi ezt a művet, az az, hogy 1951-ben készült, és hogy a nyugati ember fájdalomkerülő és vágyvezérelt, örömhajhász viselkedéséről már akkor is mélyen lesújtóan írt Watts, mint pl.:
“Könnyen belátható, hogy a legtöbb - a hagyományos erkölcstanokban bűnösnek nevezett - tett a hasadt tudat számlájára írható. E tettek túlnyomórészt a vágyak túltengéséből fakadnak, olyan dolgok utáni vágyak túltengéséből, amelyek egy fikarcnyit sem szükségesek a test és a lélek egészsége szempontjából (beleértve ebbe, hogy az “egészség” csak viszonylagos fogalom). Az efféle különös és kielégíthetetlen vágyak azért születnek, mert az ember, hogy énjét biztonságérzettel töltse el, túlingerli természetes étvágyát.”
Kedvenc idézeteim a könyvből:
“Annak belátása, hogy biztonság nem létezik, sokkal többet ér, mint ha elfogadjuk az állandó változás elméletét, sőt, még az élet mulandóságának meglátásánál is több.”
“Hiába nyújtják meg az orvosok életünket, ha időnyereségünket a még hosszabb életért való szorongásra fecséreljük.”
“A szeretet a tudat lényege és legfőbb ismertetőjegye, amely tettekben akkor nyilvánulhat meg, ha a tudat egységes egész. […] Ha pedig létezik teremtő tett, teljesen fölösleges azon vitázni, mit kell, vagy mit nem szabad tennünk a jó s helyes lét érdekében. Az egységes és tiszta tudat nem vágyik rá, hogy jó legyen, hogy másokkal szabályokon alapuló viszonyok közt éljen. Másfelől az sem izgatja, hogy szabad legyen, hogy pusztán függetlensége bizonyítása érdekében fonákul cselekedjék. Nem önmaga, hanem az általa megismert emberek és kérdések sora kelti fel érdeklődését: ezek alkotják lényegét. Nem szabályok, hanem a pillanat körülményei diktálják tetteit, s a jó, amit másoknak kíván, nem a biztonság, hanem a szabadság.”