Take a photo of a barcode or cover
hd_dori 's review for:
A pokol kapujában
by Blake Crouch
adventurous
dark
mysterious
medium-paced
Plot or Character Driven:
Plot
Strong character development:
No
Loveable characters:
Complicated
Diverse cast of characters:
No
Flaws of characters a main focus:
Yes
Saccperkb ugyanonnan vesszük fel a történet fonalát, ahol az első rész végén abbahagytuk. Ethan már családjával, mint teljesértékű polgár, tengeti mindennapjait Wayward Pines falai között, ahol megbecsülendő állást is kap, ő lett a helyi seriff. És ez nem spoiler, minden benne van a fülszövegben… 😂
Véleményem szerint a regény hozza az előző rész színvonalát, annak ellenére, hogy egy egészen más élethelyzetben vagyunk benne, mint az első kötetben. Sok-sok kérdés maradt nyitva az előző rész függővége után, amelyekre ugyan kaptunk választ, de keletkezett egy rakás új kérdés. Ezenkívül jobban megismerhettük a városlakókat, magát Wayward Pinest és természetesen a felszín alatt húzódó irányító erőket.
Ethan karaktere tetszett is meg nem is. Örültem, hogy nem hunyászkodik meg teljesen és a saját lelkiismerete után próbál menni, de egyszerűen sokszor olyan meggondolatlan és szerencsétlen volt, hogy nem akartam elhinni, hogy ő valamikor titkosügynök volt. És Ethan mércéjével nem is olyan régen. Igazából elég gáz ügynök lehetett… 😂
Pilcher karaktere számomra nagyon kettős. Egyfelől egy törődő zseni, másik oldalról pedig egy istenkomplexusos, sértődékeny csecsemő. Nyilván hajlok afelé, hogy a második állítás a valid és az elsőt csak megjátssza az emberei előtt. Az is sokat mondó, hogy a belső köre mind-mind mentálisan sérült emberekből áll, – már akiket megismertünk – és hogy mindegyiküket ő emelte fel a mocsokból. Igen… egy istenkomlexusos köcs… 🙄
Ethan karaktere tetszett is meg nem is. Örültem, hogy nem hunyászkodik meg teljesen és a saját lelkiismerete után próbál menni, de egyszerűen sokszor olyan meggondolatlan és szerencsétlen volt, hogy nem akartam elhinni, hogy ő valamikor titkosügynök volt. És Ethan mércéjével nem is olyan régen. Igazából elég gáz ügynök lehetett… 😂
Pilcher karaktere számomra nagyon kettős. Egyfelől egy törődő zseni, másik oldalról pedig egy istenkomplexusos, sértődékeny csecsemő. Nyilván hajlok afelé, hogy a második állítás a valid és az elsőt csak megjátssza az emberei előtt. Az is sokat mondó, hogy a belső köre mind-mind mentálisan sérült emberekből áll, – már akiket megismertünk – és hogy mindegyiküket ő emelte fel a mocsokból. Igen… egy istenkomlexusos köcs… 🙄
Igazából, ebben a részben, már a fogalmazásmóddal sem volt problémám, Valószínűleg belerázódtam a mondathasználatba. Valóban voltak olyan részek így, amelyeknek a feszültségét szította ez a nagyon tőmondatos szerkezet.
Nagyon félek a harmadik kötettől , már most égnek áll a hajam a belengetett szerelmi ötszögtől… 😣 . De nagyon durva cliffhangerrel ért véget, durvábbal, mint az előző rész, szóval nagyon-nagyon kíváncsi is vagyok…