Take a photo of a barcode or cover
A review by blueisthenewpink
Melegszívű fegyelmezés - kisgyerekkortól kamaszkorig by Kim John Payne
4.0
Nagyon szerettem már az Egyszerűbb gyermekkort is a szerzőtől, és ez a könyve is szemléletformáló. Bár a végére úgy éreztem, nem emlékszem belőle semmire, mégis eszembe jutnak adott helyzetben az ötletek. Nekem az ilyesmi példákkal sokkal jobban megragad, úgyhogy ezek egyáltalán nem zavartak, sőt. Még a kamaszokhoz való hozzáállásból (ami egyelőre nem aktuális) is sok minden megmaradt. Remélem, tudom úgy csinálni, hogy az én gyerekem se szálljon be az autóba, ami majd két kanyar múlva felkenődik egy fára.
Végigveszi azt is, hogyan változnak ciklikusan a nevelési divatok. A nagyon szigorúan kontrollált gyerekek felnőve egyáltalán nem szabnak határokat a saját gyerekeiknek, akiknek így nincs mibe kapaszkodni, akkora felelősséget és szabadságot kapnak túl korán, amit egyszerűen nem bírnak el. Nem korlát, hanem kerítés.
Szembesít rossz berögződésekkel, és gyanús, hogy ez alapján tanácsolta Hintafa (akinek a kölcsönzést is köszönöm) a reggeli meseolvasást, mert a nehezen ébredő gyereket nem lehet futtában ébreszteni, miközben már rohangálunk fel-alá, hogy időben elkészüljünk. Korábban kell kelni hozzá, neki is, de megéri a nyugodt napkezdés. Ugyanígy nem lehet kirántani semmilyen tevékenységből, hiába tudjuk mi már egy ideje, hogy indulni kell valahova, haladni az esti rutinnal stb, a kicsi gyerek ezeket még nem tudja követni. A napokat sem, nincs a fejében a hét, hogy most lesz ovi vagy nem (pedig már jelöljük a naptáron is, előbb-utóbb meglesz az). Szóval észben kell tartani a gyerek aktuális fejlettségi szintjét, és ahhoz igazodni, mindig, nem nagyobbként kezelni a kisebbet, nem kicsinyíteni a nagyot (csak ha okot ad rá), ezekben nagyon jól segít, végigveszi a szakaszokat, elmagyarázza nagy vonalakban az agyi fejlettséget is, hogy ne várjunk olyasmit attól a kölöktől, amire egyszerűen még nem képes. Nagyon sok frusztrációt spórolunk meg így mindannyiunknak. Amit eddig sikerült beépítenem, az nyugodtabb közös időt ad, biztonságot és kötődést erősít. Az előző könyvét is, ezt is ajánlom mindenkinek.
Végigveszi azt is, hogyan változnak ciklikusan a nevelési divatok. A nagyon szigorúan kontrollált gyerekek felnőve egyáltalán nem szabnak határokat a saját gyerekeiknek, akiknek így nincs mibe kapaszkodni, akkora felelősséget és szabadságot kapnak túl korán, amit egyszerűen nem bírnak el. Nem korlát, hanem kerítés.
Szembesít rossz berögződésekkel, és gyanús, hogy ez alapján tanácsolta Hintafa (akinek a kölcsönzést is köszönöm) a reggeli meseolvasást, mert a nehezen ébredő gyereket nem lehet futtában ébreszteni, miközben már rohangálunk fel-alá, hogy időben elkészüljünk. Korábban kell kelni hozzá, neki is, de megéri a nyugodt napkezdés. Ugyanígy nem lehet kirántani semmilyen tevékenységből, hiába tudjuk mi már egy ideje, hogy indulni kell valahova, haladni az esti rutinnal stb, a kicsi gyerek ezeket még nem tudja követni. A napokat sem, nincs a fejében a hét, hogy most lesz ovi vagy nem (pedig már jelöljük a naptáron is, előbb-utóbb meglesz az). Szóval észben kell tartani a gyerek aktuális fejlettségi szintjét, és ahhoz igazodni, mindig, nem nagyobbként kezelni a kisebbet, nem kicsinyíteni a nagyot (csak ha okot ad rá), ezekben nagyon jól segít, végigveszi a szakaszokat, elmagyarázza nagy vonalakban az agyi fejlettséget is, hogy ne várjunk olyasmit attól a kölöktől, amire egyszerűen még nem képes. Nagyon sok frusztrációt spórolunk meg így mindannyiunknak. Amit eddig sikerült beépítenem, az nyugodtabb közös időt ad, biztonságot és kötődést erősít. Az előző könyvét is, ezt is ajánlom mindenkinek.