Take a photo of a barcode or cover
4.2 AVERAGE
4.2 AVERAGE
funny
lighthearted
fast-paced
Much too brief, but overall lovely book. Correspondence between an eclectic reader in New York and the people of a London bookstore. Wish we hadn’t lost the art of writing letters.
funny
hopeful
reflective
relaxing
slow-paced
What a lovely chronicle of a 20 year friendship between a brash American writer and a reserved British bookseller. Helene Hanff never makes it to 84, Charing Cross Road on London to meet her pen pal, but that does not keep their deep, rich, book-loving friendship from flourishing. So glad my friend Jackie mentioned this to me.
Valahányszor találkoztam olyan listákkal, amelyekben könyves könyvekről volt szó, azaz olyan kötetekről, amelyek maguk is könyvekkel, könyvesboltokkal, olvasásokkal voltak kapcsolatosak , mindenhol megemlegették a klasszikusnak számító 84 Charing Cross Road című kötetet. Amely 1970-ben jelent meg először és bár film is készült belőle magyarul mégse olvasható.
Mondjuk rögtön kezdeném azzal, hogy én korábban meg voltam győződve arról, fikcióról van szó, de kiderült, hogy nem, a 84 Charing Cross Road Helene Hanff valós levelezését tartalmazza a kötet címét is adó házszám alatt található antikvárium alkalmazottaival. Hanff New Yorkból egy kis bérleményből dolgozott íróként és véletlenül talált egy hirdetést, s felvette a kapcsolatot a Marks & Co. bolttal, ahonnan is az egyik alkalmazott válaszolt neki, elküldték a keresett könyvet. Ebből aztán folyamatos levelezés lett, mert mint kiderült, postaköltséggel együtt is a kis londoni üzlet olyan különlegességekhez tudta olcsón hozzá juttatni Helene-t, hogy vétek lett volna elszalasztani az alkalmat. A levélváltás 1949-ben kezdődött, s a nő egyre lelkesebb lett és miután karácsonyra köszönetképpen a bolt összes dolgozójának címezve egy szeretetcsomagot küldött, amely az akkori brit fejadagok mellett igazán csodás ajándék volt, kiderült, hogy az eredetileg FPD-ként aláíró alkalmazott neve Frank Doyle. Innentől kezdve a levélváltás rendszeressé vált, Hanff nem csak könyveket rendelt a Marks & Co-tól, de hamarosan élénken érdeklődött az ott dolgozók és családjaik felől és Frank-kel igazi bibliofil levelezést is folytattak.
A levélváltás két évtizeden keresztül folytatódott és csak Frank váratlan halála vetett véget neki. Közben Hanff, az excentrikus, nagyszájú New Yorkban élőküzdő író (tévé sorozatokat, tankönyveket írt), sose jutott el addig, hogy ellátogasson Londonba. Csak miután megjelent a levélgyűjtemény, amit Angliában egy magyar származású kiadó (Andre Deutsch) vett szárnyai alá, s rábeszélték, hogy jöjjön el reklámozni, lépett a szerző brit földre. A kötetben amit olvastam benne volt ez az útinapló is a The Duchess of Bloomsbury, amelyben Helene részt vesz a sajtókörúton, találkozik Frank özvegyével és lányával, s bár már a84 Charing Cross Roadon nem üzemel az antikvárium, de legalább bejárhatja azokat a helyeket ahonnan a hősei származtak (Samuel Pepys, Shakespeare stb.).
Mind a két történet roppant bájos. Imádtam a levelezést, amelyből nagyon jól lejött, hogy Helene milyen indulatos és szenvedélyes tud lenni, ha könyvekről van szó. Mennyire imádja őket és el van ragadtatva meg különleges helyet biztosít azoknak a csodás köteteknek, amelyeket néha kap Londonból. Frank pedig a tipikusan brit, visszafogott, csendes könyvárus, aki nem a hangjával, hanem a tetteivel bizonyítja, mennyire mélyen érti és szereti a mesterségét. A kettejük között lévő különleges kapcsolat igazi barátságot és közös szenvedélyt mutat a leveleken keresztül. Amelyekből olvastam volna még jó sokat.
Egészen más miatt érdekes a folytatás is, Hanff utazónaplója, amelyben találkozik azokkal, akikkel eddig csak levelet váltott, megismerkedik új emberekkel britekkel és amerikaiakkal egyaránt és végre hódolhat annak a szenvedélyének is, hogy felkeresi az összes könyvekhez kapcsolódó látványosságot és ott járkálhat a parkokban, épületek között, ahol évszázadokkal korábban élt nagy kedvencei is voltak. Akárcsak a leveleiből itt is kitűnik mennyire érdekes és határozott nő volt ő: független, egyedülálló, szórakoztató és alacsony butaságtűrő küszöbbel rendelkezett. Megfigyelései és szurkálódásai nagyon találóak, legyen szó brit helyzetekről, vagy amerikai turistákról.
A sok szeretet, amit láttam a könyv irányában mindenféle oldalakon tényleg nem túloz. Egy kis drágakő az egész: könyvekről, olvasásról a könyvmolylét szeretetéről ami olyanoknak szól, amilyenek mi vagyunk, akik imádnak olvasni és szenvedélyesen viszonyulnak a könyvekhez, irodalomhoz.
Először azt gondoltam, hogy 9 csillagot adok, mert rövid volt, de aztán rájöttem, hogy ez igazából az előnye is a kötetnek: tömören, igazan szól mindarról, amit szeretek a könyvmolylétben.
Részletesen: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2018/03/06/helene-hanff-84-charing-cross-road/
Mondjuk rögtön kezdeném azzal, hogy én korábban meg voltam győződve arról, fikcióról van szó, de kiderült, hogy nem, a 84 Charing Cross Road Helene Hanff valós levelezését tartalmazza a kötet címét is adó házszám alatt található antikvárium alkalmazottaival. Hanff New Yorkból egy kis bérleményből dolgozott íróként és véletlenül talált egy hirdetést, s felvette a kapcsolatot a Marks & Co. bolttal, ahonnan is az egyik alkalmazott válaszolt neki, elküldték a keresett könyvet. Ebből aztán folyamatos levelezés lett, mert mint kiderült, postaköltséggel együtt is a kis londoni üzlet olyan különlegességekhez tudta olcsón hozzá juttatni Helene-t, hogy vétek lett volna elszalasztani az alkalmat. A levélváltás 1949-ben kezdődött, s a nő egyre lelkesebb lett és miután karácsonyra köszönetképpen a bolt összes dolgozójának címezve egy szeretetcsomagot küldött, amely az akkori brit fejadagok mellett igazán csodás ajándék volt, kiderült, hogy az eredetileg FPD-ként aláíró alkalmazott neve Frank Doyle. Innentől kezdve a levélváltás rendszeressé vált, Hanff nem csak könyveket rendelt a Marks & Co-tól, de hamarosan élénken érdeklődött az ott dolgozók és családjaik felől és Frank-kel igazi bibliofil levelezést is folytattak.
A levélváltás két évtizeden keresztül folytatódott és csak Frank váratlan halála vetett véget neki. Közben Hanff, az excentrikus, nagyszájú New Yorkban élőküzdő író (tévé sorozatokat, tankönyveket írt), sose jutott el addig, hogy ellátogasson Londonba. Csak miután megjelent a levélgyűjtemény, amit Angliában egy magyar származású kiadó (Andre Deutsch) vett szárnyai alá, s rábeszélték, hogy jöjjön el reklámozni, lépett a szerző brit földre. A kötetben amit olvastam benne volt ez az útinapló is a The Duchess of Bloomsbury, amelyben Helene részt vesz a sajtókörúton, találkozik Frank özvegyével és lányával, s bár már a84 Charing Cross Roadon nem üzemel az antikvárium, de legalább bejárhatja azokat a helyeket ahonnan a hősei származtak (Samuel Pepys, Shakespeare stb.).
Mind a két történet roppant bájos. Imádtam a levelezést, amelyből nagyon jól lejött, hogy Helene milyen indulatos és szenvedélyes tud lenni, ha könyvekről van szó. Mennyire imádja őket és el van ragadtatva meg különleges helyet biztosít azoknak a csodás köteteknek, amelyeket néha kap Londonból. Frank pedig a tipikusan brit, visszafogott, csendes könyvárus, aki nem a hangjával, hanem a tetteivel bizonyítja, mennyire mélyen érti és szereti a mesterségét. A kettejük között lévő különleges kapcsolat igazi barátságot és közös szenvedélyt mutat a leveleken keresztül. Amelyekből olvastam volna még jó sokat.
Egészen más miatt érdekes a folytatás is, Hanff utazónaplója, amelyben találkozik azokkal, akikkel eddig csak levelet váltott, megismerkedik új emberekkel britekkel és amerikaiakkal egyaránt és végre hódolhat annak a szenvedélyének is, hogy felkeresi az összes könyvekhez kapcsolódó látványosságot és ott járkálhat a parkokban, épületek között, ahol évszázadokkal korábban élt nagy kedvencei is voltak. Akárcsak a leveleiből itt is kitűnik mennyire érdekes és határozott nő volt ő: független, egyedülálló, szórakoztató és alacsony butaságtűrő küszöbbel rendelkezett. Megfigyelései és szurkálódásai nagyon találóak, legyen szó brit helyzetekről, vagy amerikai turistákról.
A sok szeretet, amit láttam a könyv irányában mindenféle oldalakon tényleg nem túloz. Egy kis drágakő az egész: könyvekről, olvasásról a könyvmolylét szeretetéről ami olyanoknak szól, amilyenek mi vagyunk, akik imádnak olvasni és szenvedélyesen viszonyulnak a könyvekhez, irodalomhoz.
Először azt gondoltam, hogy 9 csillagot adok, mert rövid volt, de aztán rájöttem, hogy ez igazából az előnye is a kötetnek: tömören, igazan szól mindarról, amit szeretek a könyvmolylétben.
Részletesen: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2018/03/06/helene-hanff-84-charing-cross-road/
emotional
funny
hopeful
inspiring
lighthearted
relaxing
sad
fast-paced
funny
lighthearted
relaxing
fast-paced
Absolutely charming!
funny
medium-paced
Imaginem que, no pós-II Guerra Mundial, enviam uma cartinha desde os EUA até uma pequena livraria de livros em segunda mão em Londres, no número 84 de Charing Cross Road. De lá responde-vos alguém entendido em livros, claro, e muito apto a conseguir aquelas obras que tanto procuram mas que são difíceis de encontrar, especialmente numa edição ou encadernação mais específicas.
Assim nasce uma amizade entre a americana Helen Hanff e o londrino Frank Doel, ela com um humor mordaz e provocador, ele sempre mais recatado e de humor mais refinado, como mandam os bons costumes ingleses.
A amizade que os une excede a troca de cartas entre ambos e passa a estender-se a outras pessoas que os rodeiam, e dura isto 30 anos sem que Helene consiga juntar dinheiro para visitar os seus amigos na cidade que mais deseja conhecer. Gostei muito desta primeira parte.
A edição que comprei inclui também um outro livro, "The Duchess of Bloomsbury", um relato em forma de diário sobre a visita de Helene a Londres. Algumas coisas apanham-nos de surpresa, devo dizer, e são algo chocantes. No entanto, se não gostei tanto da segunda parte foi porque achei a narrativa um pouco parada e sem grande entusiasmo, tirando aquele que a própria terá sentido quando finalmente pisou solo inglês pela primeira vez depois de tantos anos de anelo.
Assim nasce uma amizade entre a americana Helen Hanff e o londrino Frank Doel, ela com um humor mordaz e provocador, ele sempre mais recatado e de humor mais refinado, como mandam os bons costumes ingleses.
A amizade que os une excede a troca de cartas entre ambos e passa a estender-se a outras pessoas que os rodeiam, e dura isto 30 anos sem que Helene consiga juntar dinheiro para visitar os seus amigos na cidade que mais deseja conhecer. Gostei muito desta primeira parte.
A edição que comprei inclui também um outro livro, "The Duchess of Bloomsbury", um relato em forma de diário sobre a visita de Helene a Londres. Algumas coisas apanham-nos de surpresa, devo dizer, e são algo chocantes. No entanto, se não gostei tanto da segunda parte foi porque achei a narrativa um pouco parada e sem grande entusiasmo, tirando aquele que a própria terá sentido quando finalmente pisou solo inglês pela primeira vez depois de tantos anos de anelo.