Take a photo of a barcode or cover
3.64 AVERAGE
3.64 AVERAGE
challenging
reflective
slow-paced
Plot or Character Driven:
Character
Strong character development:
No
Loveable characters:
No
Diverse cast of characters:
No
Flaws of characters a main focus:
Yes
An interesting read but why the f did I tell English teachers my parents named me after Molly Bloom?
challenging
slow-paced
Plot or Character Driven:
Character
Strong character development:
No
Loveable characters:
No
Diverse cast of characters:
No
Flaws of characters a main focus:
Yes
Reviewed in August 2012
This review is my attempt to reclaim Ulysses from the Joyce specialists and prove that it can have universal reader appeal. My edition was a simple paperback without notes or glossary but containing a preface which I intend to read after I've written my review. I'll probably look at other reviews too as, frankly, I'm suffering withdrawal symptoms from the world of this novel.
The word 'novel' seems inappropriate to describe Ulysses but at the same time, the word might have been invented specifically to describe it. Everything about it is novel, from the structure to the use of language, from the characterisation to the treatment of history.
But by ‘novel’, I don’t mean experimental in an obscure or inaccessible way, as its reputation seems to imply: I found Flan O’Brian’s [b:At Swim-Two-Birds|97333|At Swim-Two-Birds|Flann O'Brien|https://i.gr-assets.com/images/S/compressed.photo.goodreads.com/books/1584237539l/97333._SY75_.jpg|983387] quite difficult to follow in a way that Ulysses is definitely not, and I’m finding Samuel Beckett’s [b:Molloy|446542|Molloy|Samuel Beckett|https://i.gr-assets.com/images/S/compressed.photo.goodreads.com/books/1426904873l/446542._SX50_.jpg|2204679], which I’m currently reading, much more difficult to get involved with. Ulysses was pure pleasure in comparison.
So why has this book developed such a fearsome reputation? Perhaps because we mistakenly think that to enjoy it, we need to have a thorough knowledge of the classics, including Shakespeare and Homer. The fact that I know very little about The Odyssey except that it recounts a long journey home made by Odysseus/Ulysses didn’t take from my enjoyment in the least. I’m not an expert on Hamlet either, but the little I know, and which most people probably know, was sufficient to allow me to follow the sections which refer to it. There are a few Old English phrases near the beginning that I googled but I soon decided to just let myself sink into the world of Leopold Bloom and Stephen Dedalus without further interruption.
Being able to read this without disruption is probably part of the reason I enjoyed the experience so much. When I bought my copy some fifteen years ago, I read about a third of it with great pleasure but as I had young children at the time and limited free moments, I had to give up when the reading experience became more challenging. And yes, it does become challenging in some parts, but never for very long, as if Joyce knew exactly how far he could try our patience.
As to deciphering those challenging sections, I think that one reader’s guess is as good as another’s. A big part of the pleasure for me was the puzzle element because I had plenty of time to reflect on what I was reading, time to figure out a meaning that satisfied me and also made sense of the bigger picture. And that’s what my reading without notes proved to me: there is a perfectly logical trajectory behind it all, even behind the more phantasmagorical elements. During the course of one day, Joyce reveals more and more facets of his main character, Leopold Bloom, and of the world he lived in. The characterisation of Bloom is so well done that by the end, he represents everyman, and every woman too, as well as messiahs and prophets, kings and emperors, in short all of humanity, complete with all of its goodness, and yes, some of its failings.
Of course, my interpretation may not be accurate and there may be acres of symbolism that I missed, but since I had such a satisfying read, how can that matter?
My satisfaction may have depended to some extent on the fact that I have an Irish background, but to what degree it helped me, I cannot tell. It is true that some of the material was familiar from history lessons and from general culture but at the same time, the Dublin of 1904 was a complete revelation to me. And the themes covered move quickly from the local to the universal so that a lack of knowledge of Irish life and culture shouldn’t be an impossible barrier, just a challenging one.
If you prefer exciting, stimulating, rewarding reading experiences, Ulysses might be the perfect book for you.
This review is my attempt to reclaim Ulysses from the Joyce specialists and prove that it can have universal reader appeal. My edition was a simple paperback without notes or glossary but containing a preface which I intend to read after I've written my review. I'll probably look at other reviews too as, frankly, I'm suffering withdrawal symptoms from the world of this novel.
The word 'novel' seems inappropriate to describe Ulysses but at the same time, the word might have been invented specifically to describe it. Everything about it is novel, from the structure to the use of language, from the characterisation to the treatment of history.
But by ‘novel’, I don’t mean experimental in an obscure or inaccessible way, as its reputation seems to imply: I found Flan O’Brian’s [b:At Swim-Two-Birds|97333|At Swim-Two-Birds|Flann O'Brien|https://i.gr-assets.com/images/S/compressed.photo.goodreads.com/books/1584237539l/97333._SY75_.jpg|983387] quite difficult to follow in a way that Ulysses is definitely not, and I’m finding Samuel Beckett’s [b:Molloy|446542|Molloy|Samuel Beckett|https://i.gr-assets.com/images/S/compressed.photo.goodreads.com/books/1426904873l/446542._SX50_.jpg|2204679], which I’m currently reading, much more difficult to get involved with. Ulysses was pure pleasure in comparison.
So why has this book developed such a fearsome reputation? Perhaps because we mistakenly think that to enjoy it, we need to have a thorough knowledge of the classics, including Shakespeare and Homer. The fact that I know very little about The Odyssey except that it recounts a long journey home made by Odysseus/Ulysses didn’t take from my enjoyment in the least. I’m not an expert on Hamlet either, but the little I know, and which most people probably know, was sufficient to allow me to follow the sections which refer to it. There are a few Old English phrases near the beginning that I googled but I soon decided to just let myself sink into the world of Leopold Bloom and Stephen Dedalus without further interruption.
Being able to read this without disruption is probably part of the reason I enjoyed the experience so much. When I bought my copy some fifteen years ago, I read about a third of it with great pleasure but as I had young children at the time and limited free moments, I had to give up when the reading experience became more challenging. And yes, it does become challenging in some parts, but never for very long, as if Joyce knew exactly how far he could try our patience.
As to deciphering those challenging sections, I think that one reader’s guess is as good as another’s. A big part of the pleasure for me was the puzzle element because I had plenty of time to reflect on what I was reading, time to figure out a meaning that satisfied me and also made sense of the bigger picture. And that’s what my reading without notes proved to me: there is a perfectly logical trajectory behind it all, even behind the more phantasmagorical elements. During the course of one day, Joyce reveals more and more facets of his main character, Leopold Bloom, and of the world he lived in. The characterisation of Bloom is so well done that by the end, he represents everyman, and every woman too, as well as messiahs and prophets, kings and emperors, in short all of humanity, complete with all of its goodness, and yes, some of its failings.
Of course, my interpretation may not be accurate and there may be acres of symbolism that I missed, but since I had such a satisfying read, how can that matter?
My satisfaction may have depended to some extent on the fact that I have an Irish background, but to what degree it helped me, I cannot tell. It is true that some of the material was familiar from history lessons and from general culture but at the same time, the Dublin of 1904 was a complete revelation to me. And the themes covered move quickly from the local to the universal so that a lack of knowledge of Irish life and culture shouldn’t be an impossible barrier, just a challenging one.
If you prefer exciting, stimulating, rewarding reading experiences, Ulysses might be the perfect book for you.
A brilliant book to read and reread, but not really a book to love with the heart, more with the brains. Great variety in styles, themes, some experiments are a succes, others not. This is not about Dublin on 1 day, by 1 person, no on the contrary, the multiple points of view are essential! It's kind of cubustic view on reality. A few of the topics Joyce touches: what is truth, what is reality? How can you know reality? And how, as a human, to cope with this reality? Stephen Dedalus perhaps is a bit too cerebral, but Leopold Bloom, banal and complex at the same time, and especially his wife Molly make it all really human.
I read this book a very long time ago, in English and in Dutch at the same time, but also in companion with [b:The Book as World: James Joyce's Ulysses|380974|The Book as World James Joyce's Ulysses|Marilyn French|https://images.gr-assets.com/books/1327997688s/380974.jpg|56766] by Marylin French. It came in handy, since it follows the chapters of Ulysses and offers in-depth analysis.
I read this book a very long time ago, in English and in Dutch at the same time, but also in companion with [b:The Book as World: James Joyce's Ulysses|380974|The Book as World James Joyce's Ulysses|Marilyn French|https://images.gr-assets.com/books/1327997688s/380974.jpg|56766] by Marylin French. It came in handy, since it follows the chapters of Ulysses and offers in-depth analysis.
That was a lot. I have never had to consult cliff notes and YouTube to understand each chapter. It is a masterpiece and I think you could read it 1000 times and still not get all the references and little details.
challenging
funny
slow-paced
Plot or Character Driven:
Character
Ebben a könyvben minden van. De tényleg, minden. Van vers, van dráma, van próza, annak számtalan stílusa. Van számla és kotta, hirdetés és hírek, szalagcímekkel. Van születés, van temetés. Van flört és van szex. Van kisgyerek és kisbaba, lelkész és matróz(?), tudomány és vallás(ok), férfiak, nők és sírásók. Politika és művészet, lábujjköröm-szagolgatás, Shakespeare-elemzés, sorban állás, kocsmázás, evés és ivás, könyvkatalógus és katekizmus.
Lomb Kató könyve közben kezdtem olvasni, így nem rettentett el a francia, német, latin, olasz szöveg, csak az volt a furcsa, hogy nincs benne orosz és kínai. Nem árt, ha az ember kicsit nyelvbuzi (nincs erre jobb szó?) a soknyelvű poénokhoz (volt, hogy nem győztem elfojtani a vigyorgást a metrón).
(Az amúgy megvan, hogy Bloom magyar? Sőt, „[a] helytörténészek kiderítették, hogy az 1800-as évek közepén valóban élt [Szombathelyen], a mai Fő tér 41. szám alatti házában egy Blum nevű család. E család leszármazottja volt egy bizonyos Virág Lipót, aki Triesztben került kapcsolatba James Joyce-szal.” http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/13582/pecseteles_guinness_ir_kocsmazene-a_22_bloomsday_reszletes_progr/)
Joyce mesterien bánt az angol nyelvvel. Nem tudom, mit tud ebből (és az egész zseniből) visszaadni a fordítás. (Talán el kéne olvasnom magyarul is :P) Amikor a szavak hangzása tökéletesen visszaadja azt, ahogy a tenger hullámai megtörnek a parti sziklákon, amikor egy szövegrész csupa egy szótagú szóból áll, vagy amikor éppen kétszer húsz oldalon keresztül semmilyen központozás nincs, még aposztróf sem (így lett az e-könyvben I'll helyett 111…), amikor pöszén ír, amikor a zenéről szóló résznek olyan ritmusa, dallama van, mintha az maga is zene lenne, abban lubickolni lehet.
Nem egészen értem, hogy miért Virginia Woolf a stream of consciousness, az egy átlagos nap átlagos történései közben kalandozó gondolatokból összeálló regény nagy alakja a Mrs. Dalloway című művével, amikor az három évvel később jelent meg, mint az Ulysses. Részemről azon végig nagyon szenvedtem. Itt az első fejezeten kell átvergődni, amíg kijutunk abból a szörnyű toronyból. Utána egy kifejezetten élvezhető, sokszor nagyon szórakoztató olvasmány lesz.
Nagyon élveztem a Shakespeare-elemzést, az egészen végigfutó nyelvi brillírozást (a 'lelemény' ide nagyon kevés), a humort, a játékot, az eredetiséget. Az ilyen ötletes kísérletezést akkor is díjazom, ha egyébként az eredmény számomra nem élvezhető, de ezt nagyon megszerettem.
Nem mondom, volt, amikor igencsak felszaladt a szemöldököm (lásd az abszintos tripet a bordélyban), és a paródiáknak is csak az emészthető részén tudtam jól szórakozni, de az egész, a nehezen leküzdhető és a fergeteges részekkel együtt, fantasztikus. Nem kell félni a sok oldalas mondatoktól sem, egy nő gondolja, úgyhogy (természetesen?) sokkal egyszerűbb a szöveg, mint addig bárhol.
Amikor nagyon sokan összegyűlnek egy eseményre (kivégzés), már a kitört verekedés leírása is olyan szórakoztató, mint például Rejtőnél, de a meghívott külföldi vendégek nevein kész voltam (Pokethankertscheff, Commendatore Bacibaci Beninobenone, stb). Vagy milyen zseniális, amikor kérdés-felelet formában bontakozik ki előttünk a történet (bajuszbögréstül)! Olyan mainak tűnő (vagy ma is érvényes) megoldásokat találtam, mint például egy eseménysor megmutatása több különböző nézőpontból egymás után (ezt filmekben pl nagyon szeretem), vagy az „It. Is. True.” hangsúlyozás. Vagy a többször és többféleképp megjelenő szex. A nő szájába adva (pardon) a legobszcénebb. Nem csoda, hogy száz (95) évvel ezelőtt betiltották.
Minden benne van. Minden, ami akkor tudható volt, amilyen írott forma létezett, ami kimondható volt, és az is, ami nem.
A formátumról: Először e-könyvben kezdtem olvasni, nem is lelkes amatőrök által készített változatot, hanem fizetőset, de végül szívesebben olvastam a nyomtatottat, a sokkal jobb tördelés és a jegyzetek miatt. Az eredeti, egészében 1922-ben megjelent szöveg volt egyébként mindkettő.
Nagyon komplex élmény volt.
Thank you, Mr. Joyce!
Spoiler
közös hugyozás, kerti budin kakálás (újsággal), menstruációs vér, férfi szőrzet,Lomb Kató könyve közben kezdtem olvasni, így nem rettentett el a francia, német, latin, olasz szöveg, csak az volt a furcsa, hogy nincs benne orosz és kínai. Nem árt, ha az ember kicsit nyelvbuzi (nincs erre jobb szó?) a soknyelvű poénokhoz (volt, hogy nem győztem elfojtani a vigyorgást a metrón).
(Az amúgy megvan, hogy Bloom magyar? Sőt, „[a] helytörténészek kiderítették, hogy az 1800-as évek közepén valóban élt [Szombathelyen], a mai Fő tér 41. szám alatti házában egy Blum nevű család. E család leszármazottja volt egy bizonyos Virág Lipót, aki Triesztben került kapcsolatba James Joyce-szal.” http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/13582/pecseteles_guinness_ir_kocsmazene-a_22_bloomsday_reszletes_progr/)
Joyce mesterien bánt az angol nyelvvel. Nem tudom, mit tud ebből (és az egész zseniből) visszaadni a fordítás. (Talán el kéne olvasnom magyarul is :P) Amikor a szavak hangzása tökéletesen visszaadja azt, ahogy a tenger hullámai megtörnek a parti sziklákon, amikor egy szövegrész csupa egy szótagú szóból áll, vagy amikor éppen kétszer húsz oldalon keresztül semmilyen központozás nincs, még aposztróf sem (így lett az e-könyvben I'll helyett 111…)
Spoiler
húsz oldal után van egy pont, valamint a legvégén. Közben bekezdések tagolják a szöveget mondatokra, de abból is csak nyolc vanNem egészen értem, hogy miért Virginia Woolf a stream of consciousness, az egy átlagos nap átlagos történései közben kalandozó gondolatokból összeálló regény nagy alakja a Mrs. Dalloway című művével, amikor az három évvel később jelent meg, mint az Ulysses. Részemről azon végig nagyon szenvedtem. Itt az első fejezeten kell átvergődni, amíg kijutunk abból a szörnyű toronyból. Utána egy kifejezetten élvezhető, sokszor nagyon szórakoztató olvasmány lesz.
Nagyon élveztem a Shakespeare-elemzést, az egészen végigfutó nyelvi brillírozást (a 'lelemény' ide nagyon kevés), a humort, a játékot, az eredetiséget. Az ilyen ötletes kísérletezést akkor is díjazom, ha egyébként az eredmény számomra nem élvezhető, de ezt nagyon megszerettem.
Nem mondom, volt, amikor igencsak felszaladt a szemöldököm (lásd az abszintos tripet a bordélyban), és a paródiáknak is csak az emészthető részén tudtam jól szórakozni, de az egész, a nehezen leküzdhető és a fergeteges részekkel együtt, fantasztikus. Nem kell félni a sok oldalas mondatoktól sem, egy nő gondolja, úgyhogy (természetesen?) sokkal egyszerűbb a szöveg, mint addig bárhol.
Amikor nagyon sokan összegyűlnek egy eseményre (kivégzés), már a kitört verekedés leírása is olyan szórakoztató, mint például Rejtőnél, de a meghívott külföldi vendégek nevein kész voltam (Pokethankertscheff, Commendatore Bacibaci Beninobenone, stb). Vagy milyen zseniális, amikor kérdés-felelet formában bontakozik ki előttünk a történet (bajuszbögréstül)! Olyan mainak tűnő (vagy ma is érvényes) megoldásokat találtam, mint például egy eseménysor megmutatása több különböző nézőpontból egymás után (ezt filmekben pl nagyon szeretem), vagy az „It. Is. True.” hangsúlyozás. Vagy a többször és többféleképp megjelenő szex. A nő szájába adva (pardon) a legobszcénebb. Nem csoda, hogy száz (95) évvel ezelőtt betiltották.
Minden benne van. Minden, ami akkor tudható volt, amilyen írott forma létezett, ami kimondható volt, és az is, ami nem.
A formátumról: Először e-könyvben kezdtem olvasni, nem is lelkes amatőrök által készített változatot, hanem fizetőset, de végül szívesebben olvastam a nyomtatottat, a sokkal jobb tördelés és a jegyzetek miatt. Az eredeti, egészében 1922-ben megjelent szöveg volt egyébként mindkettő.
Nagyon komplex élmény volt.
Thank you, Mr. Joyce!
Ulysses is one of those novels that cannot be summed up a few words, nor would I be foolhardy enough to try. It's a difficult read, but a very rewarding one. It (like O Brother, Where Art Thou) loosely takes after Homer's The Odyssey, but there are a ton of references from a various and sundry sources. The writing style is unique as it changes practically with each chapter. While it can be a slog sometimes, I found it was ultimately very well worth it.