You need to sign in or sign up before continuing.
Take a photo of a barcode or cover
3.52 AVERAGE
3.52 AVERAGE
For example depth to the characters. Are they anything else than being "abnormal" ?
We also need answers to soooooo many questions.
I am so disappointed!
Ennek a könyvnek a címe volt a legjobb, és első sorban ezért vettem a kezembe. Ehhez képest csalódás volt, de semmit nem tudtam róla, úgyhogy tulajdonképpen magamnak köszönhetem. Akaratlanul is Sally Rooney Normális emberekje jutott eszembe, csak ez az olasz verzió. És bár meglepő, mert a déli mentalitás nem az én világom, sokkal fogyaszthatóbbnak találtam A prímszámok magányát.
Az eleje kicsit kiakasztott – a naturalista leírásokat nem kedvelem túlzottan, gyenge a gyomrom, illetve az iskolai zaklatás témaköre is érzékenyebben érint az indokoltnál (mindez annak ellenére, hogy animékben és koreai iskolai sorozatokban sokszor belefutottam már). De aztán túlhaladunk ezen az időszakon, és a könyv is közelebbivé válik. Két életet követünk, ahol egy korábbi félresiklás miatt valahogy minden depresszív, furcsa, esetenként rossz, és mégis leginkább megváltoztathatatlan.
Mattia, a férfi főszereplőnk egy nem szakdiagnózisom szerint valószínűleg autisztikus spektrumzavarral rendelkező egyén, akinek IQ-ja átlagon felüli, de
Spoiler
főleg a kishúga szó szerinti elhagyása miattSpoiler
Mattiának a húga otthagyása a szülők által is egyértelműen látható trauma volt, Alice anorexiája pedig szintén egy szabad szemmel is látható probléma.Az egyáltalán nem érdekelt, hogy összejönnek-e, nem ez volt az érdekes. Sőt még csak nem is igazán az egymáshoz való viszonyuk. Az egyik dolog, amin merengeni lehet, hogy a sérült emberek vajon a magánéletben vonzzák-e egymást, jó-e, ha igen. Mert egyik oldalról persze, hogy jobban megértik egymást, de azért mégis csak kicsit ijesztő ez így. Másik részről viszont a történet másodlagos, és inkább maguk a jelenetek érdekeltek, a reakciók.
Paolo Giordanonak van szeme és szava is az élet jelenetihez. Ezért is haladtam olyan gyorsan a regénnyel. Viszont egy kicsit talán nagy fába vágta a fejszéjét ezekkel a karakterekkel. Valahogy nem voltak eléggé egyben, sokszor volt olyan érzésem, hogy eszébe jutott az írónak, hogy most elő kell húzni valamelyik korábban meglobogtatott kártyát, ami nem lett igazán szerves része a karaktereknek (pl. a zseniségé Mattia esetében.)
Visszatérve a címhez pedig: A prímszámok magánya szerintem a világon az egyik legjobb cím, amihez nem ért fel ez a történet. Mindkét főszereplőnk klinikai szintű problémákkal küszködött – de ennél sokkal kevésbé kirívó dolgok miatt is válhat valaki magányos prímszámmá. Én ezt a történetet vártam. De nem kaptam meg.
Partiamo dalla cosa sicura:
E scritto in modo favoloso con tanti momenti e frasi che ti fanno davvero riflettere sulla tua vita ed esperienza.
Per quanto riguarda i due personaggi principali ho qualche dubbio.
è come se io fossi sicura di conoscerli a pieno e poi facevano cose che non credevo rispecchiassero il loro personaggio.
e quindi ho iniziato ad aspettarmi un cambiamento nei personaggi verso la fine del libro quando !SPOILERS! lui ha un rapporto con quella donna e dopo che Alice mangia.
invece no?
so che il punto forse era proprio quello ma sinceramente se l'obbiettivo era quello di rappresentare come una persona attraversa queste situazioni difficili io non credo lo farebbe in quel modo.
Mattia è, come risaltato spesso nel libro, un ragazzo intelligente e consapevole del suo "disagio sociale" eppure diceva sempre che non riusciva a fare nulla a riguardo quando era con Alice; pero nella notte con Nadia, citando il libro:"si stupì di avere ancora un istinto..." "si stupì della violenza con cui quell'istinto venne fuori e guidò i suoi gesti con sicurezza".
Se il libro mi volesse far capire la loro connessione profonda nonostante il tempo e la distanza questi avvenimenti mi fanno capire il contrario.
Nonostante tutto do comunque a questo libro 3.5 perchè è comunque un meraviglioso studio sui comportamenti umani, sui rapporti interpersonali, problemi alimentari e istinti autolesionisti e lo ho apprezzato molto.
An excellent, sad love story for the nerd generation.
OR:
It's a novel about how novels set people up for expectations that the real world doesn't meet. Chance coincidences are largely just that. People see patterns where none exist. It's all an illusion, and we're just as well off as we would have been if we'd taken the plunge.
I'm not sure which it is.
